Card image
A nagy gázbiznisz
Bezár close

A nagy gázbiznisz

2015. február 26.
Heti Válasz 2015. február 26. Az elmúlt évben sok vád érte a kormányt, hogy "haveroknak" juttatta a gázkereskedelem egy szeletét. Ellenzéki támadások kereszttüzébe került a politikai kötődéseket tagadó MET csoport is, noha tulajdonosai között nemcsak Fidesz-közeli vállalkozó, hanem Bajnai Gordon egykori üzlettársa is megtalálható.

Ezermilliárd forint kifizetését úszta meg Magyarország azzal, hogy a "törzsfőnök" is rábólintott az orosz-magyar gázmegállapodás átütemezésére - többek között ez volt a hozadéka Vlagyimir Putyin orosz elnök múlt keddi budapesti látogatásának. Hazánknak tehát nem kellett újabb hosszú távú gázszállítási szerződést kötnie az orosz Gazprommal. De nemcsak ezért volt kedvező magyar szempontból az energiatárgyalás kimenetele. Igazi üzenete az, hogy nálunk is véget érni látszik az Oroszországgal kötött hosszú távú, olajár alapú gázszerződések kora. Ezzel elhárul egy akadály a versengőbb nagykereskedelmi gázpiac létrejöttének útjából is, ami további rezsicsökkentéseknek ágyazhat meg. Számos piaci szereplő sorakozott fel a rajtvonalhoz. Az állami Magyar Villamos Művek (MVM), a márciusban induló Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt., valamint a nagy külföldi (E.On, RWE, Eni, GDF Suez) cégek mellett évek óta versenyben van az eredetileg magyarok által alapított, de ma már nemzetközi kereskedőházzá előrelépő MET csoport is.

A MET Magyarország Zrt. nemrég politikai támadások kereszttüzébe került. Az MSZP egy éve, az LMP pedig nemrég kérte ki közérdekű adatigényléssel azokat a gázüzleti szerződéseket, amelyeket 2011 óta kötött az MVM-csoporttal. "Csúnya bizniszt" sejtetnek a háttérben: szerintük a "Fidesz-közeli" MET csoport "zsíros" gázüzlethez jutott az állam révén. S miután a társaság végső tulajdonosai között található Garancsi István, a Videoton futballklub tulajdonosa - aki Orbán Viktor kormányfővel és Hernádi Zsolt Mol-vezérrel is jóban van -, valamint a Bajnai Gordon egykori üzlettársaként is ismert Nagy György, tartja magát a pletyka - noha a MET többször is kategorikusan tagadta -, hogy a MET része egy új gazdasági erőcsoportnak, amelyet a kormány is támogat. A társaság nemrég lépett a nyilvánosság elé, hogy cáfolja a híreszteléseket, ám nincs könnyű dolga, hiszen a sajtóban keringő vélt vagy valós összefüggéseket mindenki a saját politikai hovatartozása, ízlése alapján tálalja.

Ahogy a csövön kifér

A történet 2001-ben indul, amikor az első Orbán-kormány életre hívott egy olyan támogatási rendszert, amely a drágább megújuló energiaforrások terjedését ösztönözte, A kasszából azonban nemcsak a megújuló energiaforrásokat használó termelőket támogatták, hanem bekerültek a földgázalapon kapcsoltan áramot és hőt előállító erőművek is, sőt idővel a támogatás javát is utóbbiak vették fel. Ennek 2011 elején lett vége, amikor Lázár János - akkor a Fidesz frakcióvezetőjeként - elérte, hogy az áramot és hőt egyszerre termelő erőműveket "lekapcsolják" a rendszerről, így viszont nem tudtak volna kedvezményes áron hőt adni a távfűtéshez. Hogy el lehessen kerülni a távhő árának akár 30-40 százalékos emelését, a kormány intézkedett, hogy a távhőtermelők és az egyetemes szolgáltatók olcsóbb földgázt kapjanak. Többek között felszabadította a biztonsági földgázkészlet egy részét (585 millió köbmétert) a tárolókból, melyet olcsón oda lehetett adni az érintett településeknek, intézményeknek. A kormány a kivett gáz pótlására alacsonyabb árú, Nyugat-Európából jövő szabadpiaci gáz beszerzésével bízta meg az MVM-et. Az állami cég - és az akkor még német tulajdonban lévő E.On Földgáz Trade - ehhez hatalmi szóval megkapta az osztrák-magyar HAG-vezeték addig aukciós úton szétosztott szállítási lehetőségei egy részét. Vagyis nem kellett érte versenyeznie.

Innentől a sztorinak két olvasata van. Az ellenzéki narratíva szerint az MVM gázkereskedője, az MVMP a gázt a Mol Energiakereskedő Zrt.-től (a MET Magyarország elődjétől) vette meg, azt a kedvezőnek mondott hozzáférés lehetőségével élve áthozta a határon, majd csekély felárral visszaadta a Mol Energiakereskedőnek, utóbbi pedig "busás haszonnal" adta tovább a felhasználóknak. Ez az ellenzék állítása szerint annyira jó üzlet volt, hogy 2012-ben a MET-tulajdonosok 55 milliárd forint osztalékot vettek ki a cégből, miközben ez a haszon az államnál is maradhatott volna. A konstrukciót pedig azóta is évente megújították a felek. Aligha véletlen, hogy a médiában először a tavalyi országgyűlési választások előtt dobták be a témát, miután ismeretlenek feltöltötték az internetre az MVM és a MET közötti szerződéseket. Az ott bemutatott összefüggések alapján a sajtó egy része azt sugalmazta, hogy megkérdőjelezhető ügyletek vannak a háttérben.

Összeesküvés-elméletek

Az ügy akkor vett még különösebb fordulatot, amikor tavaly ősszel egy svájci és egy román lap (a zürichi Tages-Anzeiger és a Cotidianul.ro) azt kezdte sejtetni, hogy Orbán Viktor svájci utazásai a MET-tel függhetnek össze. Több hazai szakértő is úgy vélte, hogy a spekulációval valakik üzenni akartak; például az amerikaiak, mert elégedetlenek lehetnek a magyar energiapolitikával, illetve a kormány oroszokhoz fűződő viszonyával.

Utóbbi hónapokban aztán előléptek a MET vezetői, s nyilatkozataik, valamint iparági szereplők elmondása alapján másképpen is értelmezhető a történet. A társaság 2007 februárjában alakult a Mol kebelében. Az olajvállalatnál dolgozó Lakatos Benjámin - ma a svájci központú MET Holding AG vezérigazgatója - fejéből pattant ki a társaság üzleti modellje. Az apropót az adta, hogy változott az uniós játéktér, "szétválasztották a szabályozásban a kereskedőket a nagy infrastruktúra-tulajdonosoktól" - nyilatkozta a Figyelőnek. Érdemessé vált hát "tőzsdézni" a gázzal, különösen 2009 után, amikor a csökkenő kereslet miatt nyugatról ugyanazt az orosz gázt olcsóbban lehetett behozni, mint a Gazprommal kötött hosszú távú szerződések keretében. így felértékelődött az 1997-ben átadott, de sokáig az ürességtől kongó HAG-vezeték szerepe is.

Tolongtak a kereskedők, a szállítási hálózatot birtokló FGSZ Földgázszállító Zrt. aukciókon értékesítette a vezetékhasználati jogot. Ezeken sikeresen szerepelt a MET is, melynek 2010/2011-es magyarországi gázforgalma már több mint kétmilliárd köbméter volt. Ezért őket is kellemetlenül érintette a távhőmizéria kezelésére hozott 2011-es kormányrendelet, mely az MVM-nek és az E.On lányának adta versenyeztetés nélkül a szállítási lehetőségek jó részét. De az MVM sem örült a HAG-kapacitásoknak: földgázpiaci csapata még nem állt föl, se beszerezni, se eladni nem tudott volna, miközben szorította az idő. Az akkori nemzeti fejlesztési miniszter, Fellegi Tamás rendelete ugyanis áprilisban, a júliustól júniusig terjedő gázév vége felé jelent meg, s akik az iparágban mozogtak, tudták: ezzel az állami cég lehetetlen helyzetbe került. A háttérben energetikai villongásokat sejtettek: a szlovák-magyar vezetéket (melynek próbaüzeme napjainkban zajlik) ugyan a Mol érdekkörébe tartozó Olajterv cége építhette, de az üzemeltetéséből kiszorult a Mol-leány FGSZ, akkor a beruházó MVM-szféra javára (a Magyar Gáz Tranzit Zrt. már a Belügyminisztériumhoz tartozik).

Az olcsó gáz mítosza

Bármi volt az ok, az MVM-nek meg kellett oldania a helyzetet, mert a vezetékhasználati joggal együtt közel négymilliárd forintos díjfizetési kötelezettséget is kapott, mely az FGSZ-nek akkor is járt volna, ha az MVM egy gázmolekulát sem szállít a HAG-vezetéken. Ezért kezdett először az E.On-nal tárgyalni, majd amikor ez kútba esett, került képbe a MET. Az együttműködés révén a MET az első gázévben - piaci áron - megkapta az állami cégre ruházott HAG-kapacitás (a teljes mennyiség 30 százaléka) száz százalékát, vagyis 1,3-1,4 milliárd köbméter gázt forgalmazhatott. A konkrét ügymenet - az MVMP megveszi a MET tőzsdei jegyzésű, piaci árú gázát, áthozza a HAG-vezetéken, s eladja a MET-nek további értékesítésre - pedig valóban úgy zajlott, ahogy a sajtó megírta. Csak épp nem az államnak járó haszon lefölözéséről volt szó, hanem az MVM megsegítéséről, mely helyből négymilliárdot bukott volna, ha a MET akkor nem szerződik vele, és nem fizet milliárdokat a kapacitásokért - állítják forrásaink. A konstrukció pedig azért folytatódott a következő években, mert a kormány a rendelet hatályát meghosszabbította. "Pedig nem elegáns elsőbbségi jogot adni a kiválasztott szereplőknek egy szűk keresztmetszetet jelentő cső szállítási kapacitására" - jegyzi meg Káderjük Péter, a Regionális Energiagazdasági Kutató Központ vezetője. Az EU sem helyesli e kapacitások verseny nélküli kiosztását, és valószínű, hogy majdan piaci alapú megoldásokat kell alkalmazni idehaza is.

Az MVM-nek mindenesetre megfelelt, hogy partnere később is vállalta azon kapacitások hasznosítását, amelyekkel nem tudott mit kezdeni. 2012-ben egyébként tényleg jó évet zárt a MET, de az állami cégcsoport is 73 milliárd forintos nyereséget mutathatott fel. Szabó Gergely, a MET Magyarország Zrt. vezérigazgatója egy interjúban leszögezte: az 55 milliárd forintos osztalék nem egyetlen esztendő, hanem az addig felhalmozott évek nyeresége volt. Ez technikai osztalék-fizetés volt: nem került a tulajdonosok bankszámláira, hanem arra fordították, hogy felépítsék a MET svájci központját. Utóbbira azért volt szükség, mert európai szintű regionális céggé kívántak válni, és 2013 júliusa után az áram-, valamint a kőolajpiac felé is nyitottak. Itthon is terjeszkednek: megvették a Dunamenti Erőművet, és átveszik a GDF Suez villamosenergia-üzletét, valamint szabadpiaci földgázportfóliójának egy részét - ez utóbbi ügylet versenyhatósági engedélyeztetése még folyamatban van.

A tavalyi négymilliárd eurós csoport-szintű árbevétel kevesebb mint negyede jött Magyarországról, és mindössze hét százaléka az MVM-csoporttal kötött szerződésekből - érvelnek. A profit még ennél is kisebb részt tesz ki, és 2013/2014-ben már nagyot buktak az MVM-üzleten, ami a piac és a kérdéses konstrukció kockázatosságát mutatja. A sztori bonyolult - teszi hozzá forrásunk -, de a legnehezebb dolog talán a tulajdonosok személyével kapcsolatos magyarázkodás. A MET csoportnak jelentős tőkét kell felmutatnia, de nem kívántak olyan többségi szakmai befektetőt bevonni, amely beleszól a társaság életébe. Ugyanakkor ma már az energetikai szektorban is kezdenek labdába rúgni a magyar magánszereplők. De ha végignézzük a száz leggazdagabb magyar listáját, alig akad köztük olyan, aki ne lenne beköthető valamely politikai, gazdasági erőcsoporthoz. Ez nem csak Garancsi Istvánra igaz. Az egykori Wallis-alapító, a Flajdú-Bét volt elnökeként is ismert Nagy György szoros üzleti kapcsolatban áll Csányi Sándor OTP-vezérrel, aki vagyonkezelőjén keresztül szállt be a korábban Olajtervként ismert OT Industries cégbe. Emellett a Bajnai Gordon volt kormányfő által alapított Haza és Haladás Közpolitikái Alapítvány is egy Nagy György kezében lévő óbudai (Seregély utcai) ingatlanban bérelt irodát. A két milliárdos egy dolgot hozhat fel "mentségére": egy-egy ciprusi cégen keresztül épp 2013-ban bukkantak fel a tulajdonosok között, amikor az MVM-üzlet már leszálló ágba került.

Forrás: Heti Válasz