Az utóbbi időben egyre többször lehetett hallani, hogy egy-egy országban annyi energiát termeltek a megújulók segítségével, hogy túlterhelődött a hálózat, sőt az is előfordult az utóbbi időben Németországban és Skóciában, hogy szélerőműveket kellett leállítani a túlzott energiatermelés miatt. Mennyire lehet általánosnak tekinteni a megújulók előretörését?
- Messzebbről kezdeném, ugyanis már az 1970-es évektől elindult ez az átalakulás, de igazán komoly dinamikával a 2000-es évek elején lendült meg, elsősorban a szélenergia, mint megújuló energiaforrás, másodsorban néhány év késéssel a napenergia térnyerése. Alapvetően az európai megítélés az, hogy ez egy jó és előnyös folyamat, ami az induláskor jelentős támogatásokat kapott, de talán senki sem gondolta, hogy 10-20 év múlva, napjainkban milyen problémákat fog mindez okozni. A megújuló energiatermelés viszonylag nagy tömeg ma már az energiamixben, és ez azt is jelenti, hogy a hozzánk hasonló hagyományos termelők kezdenek kiszorulni a piacról, tehát meg kell találnunk a helyünket. Azt gondolom, hogy ma már látszik ennek az iránya.
Valóban látszik? Amikor boncolgatjuk az energiapiac jövőjét, olyasmi sejlik fel, hogy a hagyományos szolgáltató és elosztóhálózatokra nem feltétlenül lesz szükség. Ehelyett inkább szigeterőművek létesülnek, mindenki saját maga termeli a szükséges energiát kis erőművekben, vagy éppen közösségi alapokon szerveződik majd az energiatermelés. Erre valóban van esély?
- Ezt természetesen nem lehet kizárni, de véleményem szerint ez időzítési kérdés. Az egész szektor átalakulása lassú folyamat, tekintettel arra, hogy egyébként ez egy tőkeintenzív iparág. Nagyon sok pénzt kell befektetni és hosszú távra tervezünk. Míg egy megújuló energiatermelő egység, mondjuk egy naperőműpark 25-30 évre jön létre, egy atomerőmű például 60 éves élettartammal rendelkezik. A hagyományos energiatermelésben tehát jelentősen előre kell gondolkodni.
Ezek szerint a hagyományos erőművek leszállóágban vannak, például a gázerőművek fokozatosan szorulnak ki az energiamixből?
- Ezt azért nem állítanám. A gázerőművek érdekes helyzetben vannak. A 90-es évek végén, a 2000-es évek elején jellemzően úgynevezett centrális energiatermelésről beszélhettünk. Ez azt jelentette az értékláncban, hogy nagy, akár nukleáris, szenes, lignites, gázos erőművek termelték a villamosenergiát, ami az átviteli, majd elosztóhálózatokon keresztül eljutott a lakossági, vagy ipari fogyasztókhoz. A fogyasztók befizették a számlát, amelynek egy részét megkapta az elosztó, másik részét adók formájában megkapta az állam, egy meghatározó rész pedig elkerült a kereskedőkhöz, illetve a termelőkhöz. Ez a fajta értéklánc fog átalakulni a jövőben, az a kérdés, hogy ez az átalakulás milyen mértékű lesz és mikorra tud végbemenni. Mi úgy gondolkodunk erről, hogy 2030-2050-re már jelentős átalakulás zajlik le, ami azt jelenti, hogy körülbelül 50 százaléka az energiatermelésnek megújulókból fog előállni. Szerintem a régióban első körben a napenergia lesz jellemző, a korábbi térnyeréshez képest kisebb mértékben a szél, nyilván geográfiai adottságoktól függően a víz, de a nukleáris energia is megmarad alaperőművi struktúrában, továbbra is nagyon fontos kiegészítő lesz. Meg kell teremteni a megújulók és a hagyományos energiaforrások közti egyensúlyt. A termelés és a fogyasztás jelentős lokális eltéréseket mutat, ezt pedig ki kell egyenlíteni. Erre nagyon jók például a gázos erőművek, amelyek rugalmas termékeket tudnak a piacra vinni.
A 2030-2050-re végbemenő átalakulás nem túl lassú? Ennél gyorsabbnak tűnik a technológiai fejlődés. Létezik vészforgatókönyv arra az esetre, ha ez az átalakulás előbb, például 2020-2025-ben megy végbe?
- Nem gondolnám, hogy 20205-re végbemehetnének ezek a változások, de természetesen semmi sem kizárt, hiszen forradalmi változások egyik napról a másikra is történhetnek, ahogy például az IT-piacon ezt szinte nap mint nap látjuk. Szerintem az energetika ennél azért egy picit lassabb, én inkább 2030-ra tenném a nagyobb változások időpontját. Az egyik technológiai vívmány, ami komoly fejlődés előtt áll, a tárolástechnika, azaz, hogy miként lehet a villamosenergiát fizikálisan tárolni. Ma már vannak nagy akkumulátortelepek, amelyek alkalmasak lehetnek erre.
A Tesla Powerwall jelenthet egyfajta megoldást?
- A Tesla technológiája nagyon divatos mostanság de ilyen jellegű technológiákat más is gyárt, sőt ma már vannak a Tesláénál fejlettebb megoldások is. A korábban említett decentralizált termelés valószínűleg úgy néz majd ki, hogy fent lesz a tetőn néhány napelem, ehhez kapcsolódik egyfajta tároló, egy akkumulátor, és ezek intelligens módon együttműködnek majd a nagy rendszerekkel, de több más rendszerrel, például az elektromos autókkal is. Az a lényeg, hogy ma csak nagy rendszer szintjén optimalizáljuk fizikálisan a villamosenergia-áramlást, itt pedig kisebb rendszerek esetében is meg kell ezt valósítani. Ez óriási IT-fejlesztéseket is von maga után, hiszen rengeteg adat keletkezik majd, amit kezelni kell.
Érdekes kérdés a Dolgok Internete (IoT) és a big data jelenség, amelyek fokozatosan a nemzetgazdaság minden ágazatába belopják magukat a közeljövőben, a hagyományos energiatermelésben is ez lesz a helyzet?
- Egyértelműen. Egy intelligens otthonban a gépek, berendezések vezérelhetőek és ezen túlmenően a saját igények és a rendszerigények is folyamatosan változnak. Ehhez az kell, hogy ezt a változást valami folyamatosan mérje, érzékelje, továbbítsa az adatokat, amelyeket aztán intelligens módon fel lehet dolgozni azért, hogy ezekből később tervezhetőek legyenek a jövőbeli energiaigények.
Kicsit megszakítva a gondolatmenetet, hogyan viszonyul a lakosság a hagyományos energiatermelők felé? Azt gondolhatnánk, hogy ez a múlt, a zöld energia pedig a jövő, a napelemes cégek és szélerőművek divatosak, a gázturbinák pedig már idejét múlt dolgok. Érzékelhető egy ilyenfajta megítélés?
- Szerintem geográfiai elhelyezkedéstől függően más és más vélemény alakult ki a hagyományos erőművekkel kapcsolatban. Személyes meggyőződésem, hogy Százhalombattán az emberek kedvelik az erőművet, büszkék rá, nagyon sokan az ott élők családjából ott dolgoztak, ott kezdték a pályájukat. Az erőmű építése 1957-ben indult, a 60-as évek közepén indult el a termelés még a régi blokkokkal, úgyhogy itt van egy jelentős tisztelet nemcsak az erőmű felé, hanem a Mol finomítója felé is. Ez a két erőmű határozza meg a város életét, ebben a kis közösségben kedvelik az erőművet és egy kicsit szomorúak amiatt, hogy mára kevésbé kap központi szerepet, mint 15 vagy 20 évvel ezelőtt.
Nemrég felmérést készítettünk a városban arról, hogy az embereknek mi a preferenciája, hiszen mi is gondolkozunk fejlesztésekben. Nem meglepő módon a lakosok arra szavaztak, hogy ők is szeretnének valamiféle megújuló irányba elmenni. Ennek nem csak az az oka, hogy a megújulók most divatosak, hanem például a környezeti hatások is. A 60-as, 70-es években, amikor nehéz tüzelőolajjal működtették az erőművet, akkor annak bizony voltak környezeti hatásai, amit nem fogadtak örömmel az ott élők. Ezért nyilvánvaló, hogy ha már valamiféle fejlesztés létrejön, akkor szeretnének olyat, ami alapvetően környezetbarát.
Az erőmű gondolkodik abban, hogy létrehoz egy megújuló leányvállalatot?
- Igen, a MET Csoport foglalkozik ilyen gondolattal. Próbáljuk megérteni, először Európából kiindulva, aztán Magyarországon is a megújuló energia jövőképét, s ennek megfelelően gondolkozunk azon, hogy olyan projekteket hoznánk létre - akár többet is -, amelyek ebbe az irányba mozdulnának el. Mindazonáltal én abban is hiszek, hogy a hagyományos erőművi termelésre pont a fizikális rugalmasság miatt szükség van és a kettő együtt lenne az ideális kombináció.
Egy alapvetően megújulókra alapuló energiatermelésben miért lesz mindig szükség hagyományos energiaforrásokra?
- A megújuló energiatermelés egységei egyre nagyobb részt hasítanak majd ki a teljes energiatermelésből. Viszont amikor nem fúj a szél, vagy nem süt a nap, akkor is meg kell tudni oldani a folyamatos energiatermelést. Illetve akkor is, ha a németországi és skóciai példánál maradva nagyon sok van ebből az energiából. Magyarán a termelés és a fogyasztás összhangjának megteremtésére van szükség. Amíg az akkumulátoros tárolási technológia nem ér el egy bizonyos fejlettségi szintet, addig kellenek a hagyományos energiatermelés fajtái is.
Ezt a modellt felrúghatja, ha megjelennek azok az energiatárolási lehetőségek, amelyek megoldják a folyamatos ellátást?
- Véleményem szerint részben tudják ezt csak megoldani és itt megint csak az időtáv a kérdéses. Nagyon sokan tudni vélik, hogy 2050-re hogyan fog kinézni az energiapiac, milyen lesz az összetétele akár a termelési, akár az intelligens megoldások szempontjából. De arra most még nincsenek konyhakész megoldások, hogy a mai naptól addig a dátumig hogyan fogunk eljutni. Pont arról szól a vita az Európai Unión belül is a szabályozás kérdésében, hogy óriási térnyerés volt, rengeteg megújuló van, de most mit is kezdünk vele, hogyan kell ezeket szabályozni? Amikor a megújulók költségeiről beszélünk például, nem szoktuk beleérteni a szükséges szabályozások költségeit és azt, hogy ezeket a költségeket ki állja.
Megállnak már a lábukon a megújulók támogatás nélkül is? Egy átlagember számára például nagy megtérülési és beruházási költsége van egy napelemnek. Ezért sokan nem lépik meg a fejlesztést Ha azt szeretnénk, hogy ezek a technológiák elterjedjenek Magyarországon, akkor megfelelő állami támogatás lenne szükséges hozzá. Ha viszont támogatás kapnak a megújulók, akkor a hagyományos energiatermelőkkel szemben élveznek versenyelőnyt? Igaz ez a feltevés?
- A különböző országokban az elmúlt 15-20 évben a naperőművek, szélerőműparkok támogatásának az volt az eredménye, hogy ezek el tudtak terjedni és ez a bekerülési költség hihetetlen mértékű csökkenését vonta maga után. A naperőművek költsége például nagyjából tizedére csökkent az elmúlt 25-30 évben. Fejlődött a technológia, felpörgött a gyártás, ráadásul itt van még növekedési potenciál, azaz az egységköltség tovább tud csökkenni. Nyilván manapság minden országban támogatási rendszer biztosítja a megújulók alkalmazását. Kicsit olyan ez mint egy államkötvény, ami egy biztos befektetés. Itt is hasonló a helyzet, meg lehet valósítani a támogatott beruházást, van egy átvételi ár, amin el lehet adni a megtermelt energiát és ez biztosítja a szükséges finanszírozást is. Ez a modell jól tud működni. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a hagyományos erőművekre nincs szükség, mert ha most azonnal mindet kikapcsolnánk, akkor nagyon komoly bajok lennének.
Azért Magyarországon jelenleg komoly állami támogatást kap a gáz, míg a megújulók csak uniós forrásra számíthatnak.
- Ez termelői oldalon nem jelentkezik, hiszen a gáz ára a világpiacon alakul ki és úgy tudunk mi is hozzáférni, mint bárki más. Ilyen értelemben vett támogatás tehát nincsen. Az emberek azt szokták kicsit másképp értelmezni, hogy a lakossági ár adott esetben eltérhet a világpiaci áraktól.
A megújulókban tehát a napenergia és a szél vezet, de mi a helyzet a többivel, például a Magyarországon rendelkezésre álló geotermikus energiával, vagy a biomasszával?
- Egyikre sem mondanám, hogy egyedül ez fogja megváltani a világot. Inkább úgy fogalmaznék, és pont ez a jövőkép összetettsége, hogy nem egyféle megoldás hoz megváltást, hanem sok megoldás összehangolt egysége biztosítja majd a jól működő piacot. Lehet geotermia, lehetnek biomassza megoldások, az a kérdés, hogy milyen méretben gondolkozunk. Egy kisebb közösség, vagy egy kisebb város számára például megfelelő megoldás lehet egy kis biomassza erőmű, vagy egy kisebb gázmotor, mellé naperőműpark és egy kisebb akkumulátortelep a szabályozásra. Majdnem a teljes igény megoldható, a kérdés az, hogy lesz-e valaki olyan bátor, hogy egy ilyen esetben a nagy rendszerről leváljon, vagy sem.
Nem az a felállás jelenleg, hogy a divatos megújulók csinálják a forradalmat, de ha gond van, akkor mindenki a hagyományos energiatermelőkhöz nyúl? Kaliforniában fordult elő nemrégiben, hogy nagy jelentősége volt a vízerőműveknek, aztán bekövetkezett egy szárazság és akkora energiahiány lépett fel, hogy gyakorlatilag magával rántotta az egész államot.
- Nagyságrendileg valóban így van, de Kaliforniában az is probléma volt, hogy a hálózatokat nem fejlesztették a kellő mértékben. Fontos, hogy a termelés és fogyasztás csak bizonyos mértékig válhat el egymástól geográfiai szempontból. Van egy új megoldás, ami egyre inkább teret nyer, ez pedig az, hogy nem váltóáramú, hanem egyenáramú szállítóvezetékeket alkalmaznak. Ez arra teremt lehetőséget, hogy a termelés és a fogyasztás viszonylag nagy távolságra helyezkedjen el egymástól és kis veszteséggel elszállítható legyen a villamosenergia egyik pontból a másikba. Mostanában a skandináv országok próbálkoznak ilyen megoldással, vagy például Norvégia próbálja egy nagy összekötő vezetékkel kisegíteni az Egyesült Királyságot. Ahol többlet keletkezik, ezzel a megoldással el lehet juttatni a villamosenergiát a hiánnyal rendelkező helyekre. Ez gyakorlatilag termelő egységeket tud kiváltani.
Mi a helyzet a fúziós energiával?
- Ez még nagyon kísérleti stádiumban van, de lehet majd egyszer ez a jövő megoldása. Itt gyakorlatilag azáltal jön létre energia, hogy a semmiből valami keletkezik. Ez pont a fordítottja annak, amit ma alkalmazunk. Nem zárom ki, hogy ez nagy forradalmi újítás lesz egyszer, de ennek a jövőjét rövid távon nem látom. Az elkövetkező öt éven belül nem várnék csodát ebben a témakörben.
Forrás: NRGreport.com
