Miért húzódott ilyen sokáig a horvát LNG-terminál építése, és miért olyan fontos beruházás ez?
Szabó Gergely: Ez a beruházás az egyik legfontosabb lépés a térség gázpiacainak hatékony átalakításában. Jelentősége abban rejlik, hogy egy alapvetően orosz források által dominált térségben a terminálon keresztül más nemzetközi szereplők is értékesíthetnek mostantól földgázt. Ráadásul a nagyobb likviditáson keresztül a globális árazási trendek is „becsoroghatnak” szép lassan a térségbe, nem leszünk annyira kiszolgáltatva az eddigi árazási logikának.
Maga a projekt már évtizedekkel ezelőtt megkezdődött, folyamatosan változó műszaki tartalom mellett. A csúszás oka mégis inkább a tulajdonosi struktúrában rejlett: annak idején a horvát állam mellett bent volt az OMV, az E.ON, de még a szlovén szállítóvezeték-üzemeltető is. Nem nehéz kitalálni, hogy az eltérő érdekek inkább blokkolták a projektet, mintsem a megvalósítás felé tolták volna. A projekt történetében fordulatot hozott, hogy egyszerűsödött a tulajdonosi struktúra, horvát állami szereplők lettek a projekt 100 százalékos tulajdonosai, a horvát kormány pedig két évvel ezelőtt úgy döntött, hogy megvalósítják a beruházást – lesz, ami lesz. Ebben a döntésben valószínűleg segített a vissza nem térítendő EU-támogatás is, amely a teljes beruházás költségeinek körülbelül felét fedezte.
A gyakorlatban hogyan fest az LNG szállítása?
A földgáz szállítása hagyományosan csővezetékeken történik, a gázvezetékek kiépítése azonban rendkívül drága. Nagyon hosszú idő alatt megtérülő beruházások ezek, ráadásul a vezetékek nyomvonala a földrajzi adottságoktól függ, és ez meghatározza az árszinteket is. LNG formájában ugyanazt a földgázt szállítjuk, de legfontosabb összetevőjének, a metánnak a halmazállapota mínusz 162 fokon folyékonnyá válik, és a hatszázad részére sűrűsödik: így lényegesen egyszerűbb és olcsóbb szállítani alternatív módszerekkel, például tankerhajókkal. Innentől kezdve nagyjából úgy működik a kereskedelme, mint az olajtermékeké, vagyis az LNG-nek globális árazású piaca lehet.
Azok a szereplők, például Katar vagy az Egyesült Államok, amelyek valamilyen oknál fogva a vezetékes szállításból kiszorultak vagy korlátozva vannak, az LNG-vel új piacokat tudnak szerezni. Az ottani földgázt vezetékeken keresztül eljuttatják a cseppfolyósító terminálokba, ezután az erre kialakított hajókba töltik, azok pedig elszállítják olyan kikötőkbe, ahol visszagázosító LNG-terminál működik. Ilyen terminál kezdi meg a működését a tervek szerint 2021. január elsejétől Horvátországban.
Egy-egy hajó kapacitása 80-100 millió köbméter, ez hozzávetőlegesen a magyarországi import 1,5 százaléka; a szállított LNG értéke 15-20 millió euró. Nagyon sok az operációs kérdés: ha nem időben, olyan minőségben és mennyiségben teljesít egy cég, ahogy a szerződés előírja, akkor komoly büntetéseket kell fizetnie. Jóval bonyolultabb egy-egy ilyen üzlet, mintha csővezetéken keresztül történne a szállítás. Az LNG-piacon globálisan néhány tucat kereskedő van, a nagy részük ázsiai. Ez a biznisz az igazi „nagyágyúk” játéka; pókeres hasonlattal élve itt a kisvak nagyjából 50-100 millió euró körül kezdődik – ha nincs ennyi pénzed, nem érdemes leülni, mert valószínűleg rögtön ki is estél.
Az LNG-terminál csak a horvát piacnak érdekes, vagy a régiós gázellátásban is fontos szerepet játszhat?
Horvátország jelenleg nettó importőr, még azzal együtt is, hogy jelentős saját gáztermelése van. A terminál működésének elindulása után azonban gyakorlatilag nem lesz szüksége orosz földgázra. Úgyhogy a terminál horvát szempontból nagyon is érdekes, de a térség más országaiba is juthat ebből a mennyiségből – nagyjából évi 1 milliárd köbméter.
Az elmúlt években arról szóltak a hírek, hogy az LNG nem lehet versenyképes a vezetékes gázzal, a MET Csoport mégis lekötött kapacitásokat a terminálon. Miért?
Való igaz, hogy amikor a horvát kormány meghozta a végső beruházási döntést, a terminál még távolról sem tudott versenyképes üzleti modellt felmutatni. A legtöbb szereplő azt gondolta, hogy a döntés elsősorban politikai célzatú (hiszen a beruházást az amerikai diplomácia nagyon támogatta), és nyilvánvalóan az EU-s támogatást sem akarták veszni hagyni. Ha így is volt, a helyzet 2020-ra megváltozott: a Covid-hatások miatt jelentősen elmozdultak a termékárak és a földrajzi spreadek is, aminek hatására a matek pozitívra fordult.
A MET Csoport ekkor kötött le kereskedelmi alapon elsőként kapacitásokat a terminálban, és szerződte le a forrásokat. Ez elég rövid időablak volt egyébként: az elmúlt években (vagy inkább évtizedben) most volt az első alkalom, amikor kereskedelmi szempontból elfogadható üzleti tervet tudtunk a kapacitáslekötés mögé tenni. Könnyen elképzelhető, hogy a következő években megint nem lesz ilyen lehetőség.
Ez a kapacitáslekötés azért is nagyon fontos a MET Csoportnak, mert a lekötők közül egyedül nekünk van globális LNG-deszkünk, a nemzetközi piacot jól ismerő szakértői csapattal, amit remekül tudunk kiegészíteni a helyi piaci ismereteinkkel. Gyakorlati példával élve, bár évi több tucat LNG-tranzakció áll már mögöttünk különböző kontinenseken, azért megvan annak a bája, amikor a világ másik végéről megvett földgázt behajózzuk a kikötőbe, és másnap már a horvát ügyfeleink üzemébe szállítjuk le. Amikor a kollégáimmal elkezdtünk ebben az iparágban dolgozni, pontosan ilyen projektekről álmodtunk.
Horvátországi értékesítést terveznek?
A horvát terminál éves kapacitása 2,6 milliárd köbméter földgáz, és bár a kapacitásokat a szereplők teljes mértékben lekötötték az első három évre, egyáltalán nem biztos, hogy be is érkezik ez a mennyiség, mivel ahhoz értékesíteni is kell a mennyiséget. A szállítási költségek miatt nem mindegy az sem, hogy melyik országban adják el a volument, mert ha az országból ki kell szállítani a gázt, akkor már nem feltétlenül éri meg: ezért is értékesít a MET Csoport Horvátországban. Azt tervezzük, hogy a leszerződött forrásaink nagy részét Horvátországban adjuk el, de ha látunk jobb lehetőséget, akkor más piacokra, például Magyarországra is elszállítjuk majd.
Kik kötöttek még le kapacitásokat a horvátországi terminálon?
Tudomásunk szerint horvát piaci szereplőkön túl az MVM és egy eddig kevésbé ismert katari kereskedő cég.
Azt lehetett nemrég hallani, hogy az MVM horvátországi beszerzésű, Magyarországra érkező gáza valójában sosem fordul meg Horvátországban, hanem Oroszországból, vezetéken keresztül érkezik majd, és Ukrajna felől lép be az országba. A MET milyen forrásokat szerződött le a kapacitások mögé?
A MET Csoport a globális piacon szerzi be a cseppfolyósított földgázt. Ezt a régiós portfoliónk diverzifikációjára használjuk mind árazási, mind szállítási szempontból, és kiváló lehetőséget látunk arra, hogy ezzel az eddigi régiós modus operandit megváltoztassuk.
Hogyan segíthetik Magyarország földgázellátását a régiós energiaprojektek, mint például Romániában a fekete-tengeri földgázmező kitermelése, az LNG-terminál vagy a Török Áramlat gázvezeték?
Érdekes ez az összevetés. A romániai Neptun-projekt, a Török Áramlat és a horvát LNG az elmúlt három évben egymással versengett időben: nagy jelentősége van annak, hogy „ki ér oda” hamarabb. Az orosz projekt külön úton járt, de a két status quo-t megkérdőjelező nemzetközi projekt közül az idő legnagyobb részében inkább a román források „álltak nyerésre”. Noha még korai lenne temetni, végül úgy néz ki, hogy a horvátok utcahosszal rávertek erre a román projektre. Most úgy tűnik, hogy amíg nem áll be jelentősebb politikai fordulat Romániában, addig az amúgy a horvát terminál kapacitásának többszörösét jelentő fekete-tengeri volumenek nem fognak a régióba érkezni. Magyarország földgázellátását nyilvánvalóan támogatja minden, a régiós diverzifikációt segítő projekt. Ez alól nem lehet kivétel a Török Áramlat sem: ha forrásban nem is, de útvonalban mindenképpen alternatíva a jelenlegi megoldásokhoz képest.
A koronavírusnak milyen hatása volt az iparágra? Milyen változást hozhat a második hullám?
A járvány első hulláma sosem látott keresleti sokkot jelentett, amely értelemszerűen teljesen váratlanul érte az iparágat, de még a szokásoshoz képest is sokkal érzékenyebb volt az értékesítések visszaesésére. A legjobb példa valószínűleg pont a földgáz: az orosz–ukrán válságra való felkészülés jegyében egész Európa csurig töltött tárolókkal várta az idei évet. Ukrán válság nem jött, cserébe néhány hónappal később a volumenek értékesítése minden várakozást alulmúlóan lecsökkent. Ezeket a volumeneket azonban már végképp nem volt hova tenni, úgyhogy maradt az alacsony árak melletti kényszerlikvidálás. Hasonló okok vezettek áprilisban a WTI történelmi mélypontra zuhanásához.
A járvány második hulláma azért más, mert az első hullám tapasztalatai alapján már jobban odafigyelnek a szereplők a visszaeső fogyasztás kezelésére. Általános jelenség viszont, hogy míg az első körben nem voltak tömeges vállalati csődök, a második hullámban már sok cég csődbe mehet, ennek pedig nagyon komoly tovább gyűrűző hatása lehet.
A kialakult helyzetben világszerte komoly változásokat látunk az energetikai vállalatok stratégiájában. A MET-nél szükséges-e változtatni a stratégián? Ha igen, mely területeken?
A mi stratégiánk lényege, hogy integrált energiavállalati koncepció mentén működünk. A három fő tevékenységünk az értékesítés, a trading és az eszközkezelés: ennek az előnye, hogy például az ideihez hasonló, nehéz környezetben is eredményesen tudunk működni. A végfelhasználó ügyfeleink felé történő értékesítés nálunk is megérezte a volumenkieséseket és az alacsonyabb árakat, a nagykereskedelmi tevékenységünk, a trading és az eszközkezelés viszont ellensúlyozni tudta az időszakos problémákat.
Akvizíciókban gondolkodik-e a MET Csoport? A Covid hatására nyíltak-e lehetőségek piacra lépésre, felvásárlásra?
Folyamatosan gondolkodunk, elsősorban nyugat-európai akvizíciókban. Bármilyen energiához kapcsolódó eszközprojekt érdekes lehet, de értékesítési portfóliókat is szívesen vennénk még; ez utóbbi esetében nagy mozgás lehet a Covid-válság hatására. Emellett a megújuló projektek terén továbbra is a tervek szerint haladunk előre. Az elmúlt hetekben bejelentettük a bolgár szélerőmű-tranzakciónkat, és átadtuk a kabai napelem-parkunkat. A két projekt együtt csaknem 100 megawatt megújuló energiatermelést jelent a régióban.
Forrás: Portfolio.hu
