Egy éve keringtek a különböző pletykák a MET eladásáról, és mint Lakatos Benjamin cégvezetőtől most megtudtuk, valóban nagyjából egy éve kezdődtek azok a zürichi, londoni és New York-i tárgyalások, amelyeknek a végén, május 30-án felszállt a fehér füst.
Korábban mindenféle, zsákutcába jutott ötlet is felmerült. Talán a legviccesebb az volt, amikor egy jóindulatú svájci bankár komolyan azt javasolta, hogy próbálják Soros Györgyöt megnyerni, mert ő egy rugalmas befektető.
Nem ez a megoldás futott be, ahogyan nem jött egyelőre más angolszász alap, vagy külső partner sem, hanem Lakatos Benjamin vezérigazgató és a MET további menedzserei vásárolták ki a korábbi tulajdonostársakat.
Kivonul Garancsi István, a Videoton FC és a Market Zrt. társtulajdonosa, Nagy György, aki leginkább a Csányi Sándorral közös üzleteiről ismert, illetve maga az egykori alapító Mol Nyrt. is.
A menedzsment pedig egy frissen alapított svájci entitáson (MET Capital Partners AG) keresztül, a nemzetközi ING Bank hitelének segítségével válik száz százalékos tulajdonossá. A nemzetközit azért fontos hangsúlyozni, mert a deal mérete (bár pontos összeget nem hoztak nyilvánosságra a felek) és a MET kelet-közép-európai pozíciói miatt ezt a tranzakciót mindvégig főleg az Elbától nyugatra működő bankok és tanácsadók (mintegy tíz cég) szervezték.
Az együttes tranzakció közös eladói gondolkodást sejtet, de hogy miért léptek a korábbi részvényesek, vagyis miért adták el a folyamatosan nyereséges kereskedőcsoportot, arról leginkább csak találgatni lehet.
A MET menedzsmentje szerint leginkább azért, mert kisebbségi tulajdonos, pénzügyi befektetőként nem kívántak részt venni a következő évek iparági konszolidációjában, ahhoz ugyanis méretes tőkeemelésekre lesz szükség.
Kívülről nézve, azért az sem kizárt, hogy a MET-et övező negatív sajtómegjelenések és parlamenti interpellációk is zavarták a részvényeseket. Ráadásul egy zárt társaságból nem is olyan egyszerű kiszállni, állítólag eladási szándék már korábban is jelentkezett, így most, hogy vevő is lett, mindenki örömmel lépett.
A tranzakció többlépcsős lesz, de első körben Lakatos Benjamin, illetve néhány vezetőtársa lesz a tulajdonos. A menedzsmentre utaló MET Manco már eddig is 10 százalékos tulajdonos volt, most 20 százalékra nőhet a részesedése, és mellé lép be többségi tulajdonosként a MET Capital Partners AG.
Ezt a céget Lakatos Benjamin holdingcége, a szintén svájci Deneb Algedi Invest AG alapította. Utóbbi furcsa cégnévről Lakatos elmondta, hogy amatőr asztrológus nagyapjától hallott a legfényesebb állócsillagról, az arab kifejezés amúgy szó szerint azt jelenti: a kecske farka.
Az eddigi statikus tulajdonosi kör helyett a tervek szerint a jövőben dinamikusabb lesz a MET részvényesi struktúrája. Ez több változást is magával hozhat.
A MET évek óta a politika és a sajtó figyelmének kereszttűzében állt, ennek több oka is volt,
Lakatos Benjamin most azt reméli, hogy a tranzakció után nyugodtabb lesz a társaság körül a helyzet, letisztul, hogy a céget a menedzsment irányítja és nem a politikaközeli tulajdonosok. Szerinte ezt támasztja alá a cég eurómilliárdos hitelkerete is a nemzetközi bankoktól.
De vajon miért várható az európai gázkereskedelemben újabb konszolidációs szakasz? Lakatos Benjamin szerint az elmúlt 10-15 évben három fázis volt megkülönböztethető:
A MET ebben a konszolidációban szeretne részt venni és ehhez már eddig is vásárolgatott kereskedelmi portfóliókat, így átvette az EMFESZ, illetve a GDF ügyfeleit, de beszállt a szlovák, a horvát, a spanyol és olasz, illetve a román piacra is.
A vásárlók helyzete most nem rossz, mert sok eladó van, csak éppen ezeket a kereskedőcégeket elég nehéz árazni, mert a gyorsan változó külső környezet, akár egyetlen devizapár elmozdulása teljesen átértékeli a cégeket, ráadásul ez egy nagyon emberfüggő iparág, amennyiben egy átvett cég kulcsemberei távoznak, már alig ér valamit a portéka.
Bár a MET az elmúlt években sok magyar beruházást hajtott végre (Dunamenti Erőmű, Dunai Solar napelempark és a Tigáz infrastruktúrájának éppen folyamatban levő megvásárlása) ma már a cégcsoport 7,59 milliárd eurós árbevételének csak 9 százaléka származik Magyarországról. A kontinentális Európa teljes gázfogyasztása 465 milliárd köbméter, a MET-csoport kereskedési értéke 35 milliárd köbméter, míg az éves magyarországi gázfogyasztás 9 milliárd köbméter.
Korábban a MET-ben volt egy titokzatos orosz tulajdonos is, Ilja Trubnyikov, akiről sok információt nem lehetett fellelni az interneten sem. Állítólag az oroszt korábban Nagy György hozta be a cégbe, és amikor nemrégiben az orosz kiszállt, akkor is Nagy vette meg a részesedését.
A MET szeret ott vásárolni, ahol kevesen ülnek a tárgyalóasztalnál. Ha ugyanis sokan vannak az érdeklődők, nem érdemes versenyezni az energetikai eszközökért, mert mindig lesz egy olyan tőkeerős versenytárs, aki nagyon szeretné az üzletet és ezért túláraz.
A rugalmas és gyorsabb vevőknek az kedvez, ha rendkívüli események után nyílik tranzakciós lehetőség. A 2017-es hideg tél például alaposan megbolydította a román árampiacot. Többeknek hirtelen kellett beszereznie drága áramot, hogy teljesítsék szerződési ígéreteiket, volt olyan kereskedő, amelyik bedőlt, másokat is magával rántva.
A MET ma már úgy ítéli meg, hogy nagy szerencséje volt azzal, hogy lecsúszott a Mátrai Erőmű megvételéről.
Manapság ugyanis a nyugat-európai bankok annyira negatívan ítélik meg a szénalapú üzletek finanszírozását, hogy alighanem az egész mostani tulajdonosváltási üzlet finanszírozása kútba esett volna, ha a MET bekerül a Mátrai-üzletbe.
A cseppfolyósított gáz (LNG) piacára azonban már belépett a MET, itt egyetlen üzlet (egy hajónyi LNG) értékesítése valahol 50 millió dollárnál kezdődik. A MET már megkötött tíz tranzakciót és összességében nyereséges az üzletág, bár a legegzotikusabb üzletén, amikor Trinidadból irányított Indiába egy LNG-hajót, végül bukott.
Ami kívülről egységesen gázkereskedés, az sokféle üzlet lehet. Miközben az alapvetően egységes és jól ismert struktúrájú gázpiaci szerződéseknél az iparág legtöbb szereplője az árra, vagy az ellátás-biztonságra optimalizál, addig a MET különböző lehetőségeket párosít össze, egymással kapcsolatban nem levő piacokat köt össze, szaknyelven reálopciókat monetizál.
Mint Lakatos elmondta, a MET elsősorban nem mérnököket, energetikai szakembereket, hanem inkább közgazdászokat, kereskedőket foglalkoztat.
Olyan ez, mint amikor valaki A pontból, B pontba sokféle útvonalon, repülőjáraton eljuthat, és ezeket a jegyeket le is foglalja, de végül csak a legkedvezőbbet veszi meg. Fennmarad-e ez az üzlet?
"Nem tudjuk mit hoz a jövő, még egy olyan lassabban változó kontinens, mint Európa esetében is teljesen kizárt, hogy megjósoljuk, hogy mi lesz egy-két év múlva az energetikában” - mondja erre Lakatos.
A változás akár nagyon gyors is lehet, például ha a Google, vagy az Apple felteszi az energia-értékesítést az appjai közé, ha áttörés következik be az áramtárolási technológiában, ha kialakul, hogy centrális, vagy lokális lesz az energiatermelés. Biztos, hogy jön majd valami forradalmi megoldás, de egyelőre úgy tűnik, hogy a gáz meghatározó marad, a szennyező szén viszont egyre jobban eltűnhet, az atom már ma is sok országban be van tiltva, az olaj pedig egyre inkább csak a petrolkémiai iparág alapanyagául szolgál.
Ez a helyzet most, de bármikor bekövetkezhet az energiamixben egy gyors forradalom. Ha pedig tényleg jön majd a nagy változás, akkor mindenkinek nagyon gyorsan kell reagálnia.
Forrás: Index.hu
