Gázelosztó központtá nőheti ki magát Magyarország

Mit hoz az ellátási útvonalak versenyfutása, hogyan alakul a földgáz szerepe az energiaellátásban, és milyen szerepet játszhat az LNG idehaza? Erről is beszélgettünk a MET Magyarország energiakereskedő cég két szakértőjével, Szépfy Márton kereskedelmi és Smaraglay Zombor árazási igazgatóval.


Portfolio: Sokat hallani mostanában új ellátási útvonalakról (déli folyosó, Török Áramlat, LNG-terminál, új régiós források). Milyen hozadéka lehet a fogyasztók számára - a nagyobb ellátásbiztonság mellett - az ellátási útvonalak diverzifikálásának? Az élesebb versenyhelyzet kedvezőbb beszerzési költségekkel is jár? 

Szépfy Márton: A lehetőségek számának bővülésével Magyarország tárgyalási pozíciója is javul. A földrajzi adottságaink is meghatározóak abban, hogy a térségben központi szereplővé, akár tranzitközponttá válhatunk. Bár eddig alternatívákról beszéltünk, valójában versenyfutásról van szó, ahol egyetlen aranyérmet osztanak ki. Kiderülhet, hogy az alternatív útvonal nem fog megépülni, ha az egyik már elkészült a többi közül.

Ha azonban ránézünk a nyugat-európai gázellátó rendszerre és a régiósra, megállapíthatjuk, hogy ha meg is épülne minden, Kelet-Közép-Európa gázellátását javító vezeték és határkeresztező kapacitás, a nyugat-európai rendszer még akkor is jóval összetettebb, tagoltabb és kiegyensúlyozottabb képet mutatna, mint a régiós. Az ukrán-orosz konfliktus miatt Ukrajna a kitettség csökkentésére törekszik, és nyugati irányból vásárol földgázt; folyamatos árversenyt láthatunk a három irányból - Lengyelországon, Szlovákián és Magyarországon keresztül - való ellátás között. A kérdésre tehát a válasz igen, a versenyhelyzet élesedése költségcsökkenést eredményez. Így amellet, hogy a tranzitdíjak miatt megéri tranzitországnak lenni, az ellátásbiztonság is növekszik ezekkel az alternatívákkal.

Erősödő kritika hallatszik arra vonatkozóan, hogy az EU ne finanszírozzon fosszilis energiahordozókat, illetve az ezek felhasználását támogató fejlesztéseket. A földgáz ugyan a legkevésbé szennyező fosszilis energiahordozó, ezzel együtt felmerül a kérdés, hogy meddig lehet a gáz szerepe biztosított az energiaellátásban. 

Smaraglay Zombor: A gáztüzelésű erőműveknek nagyon nagy szerepük van a villamosenergia-rendszerek kiegyensúlyozásában, és ez szinte biztosan fennmarad a következő években. Sőt, a megújulók előretörésével ez a szerepük várhatóan még hangsúlyosabbá válik, hiszen azt, hogy mikor, mennyit termel például egy szélerőmű, nagyon nehéz befolyásolni. A megújulók megjelenését megelőző atom-szén/lignit-földgáz mix meglehetősen jól tervezhető volt, mivel a termelés a fogyasztástól függött, napjainkban viszont a fogyasztás mellett a termelés is változónak tekinthető. Nem beszélve a lakóházakra egyre nagyobb számban telepített, jellemzően napelemes kiserőművekről, amelyek még összetettebbé teszik a helyzetet.

Amíg az energiatárolás nincs megoldva, addig folyamatos és rugalmas termelésre is szükség lesz. Amíg nem látjuk, hogy ezt alternatív módszerekkel le lehetne cserélni, addig a földgáz is alapvető szerepet játszik. Bár sokan dolgoznak az akkumulátoros háztartási energiatároló technológia fejlesztésén is, ez a megoldás - nem csak Magyarországon - egyelőre nagyon ritka. Marad tehát az erőművek használata. A gázkitermelés környezeti hatásaival kapcsolatos kritikák bizonyos szempontból érvényesek, ugyanakkor szabályozás vonatkozik a tevékenységre, és ez még mindig messze a legtisztább nem megújuló energiaforrás. Hollandiában a gröningeni mező kitermelését például az idén 2 milliárd köbméter/évvel, jövőre pedig további 4 milliárd köbméter/évvel csökkentik, mert földrengéseket érzékeltek a területen, vagyis a mező nem bizonyult környezetvédelmi szempontból biztonságosnak. Angliában pedig a Rough gáztárolót szintén környezetvédelmi okokra hivatkozva vonták ki a rendszerből tavaly.

Mennyire fontos jelenleg az LNG, a cseppfolyósított földgáz az európai ellátásban?

S. Z.: Európa alapvetően nettó importőr, ezért kifejezetten fontos az LNG-ellátás kérdése. Egyértelműen színesíti az európai importmixet, hogy már nem csak északi-tengeri termelés van, meg orosz gáz, hanem LNG is, ami bizonyos területeken valós alternatívát kínál. Ezért van az is, hogy az LNG-szállítmányok árazásában az európai árszínvonal egyre meghatározóbb szerephez jut: miután Európa mindig valós alternatíva az LNG-szállítmányok felvételére, tendenciaszerűen ehhez árazhat a világ. Spanyolországnak például nincs gáztárolója, LNG-terminálja azonban van: télen gyakran hetekig a terminálokba befutó hajók szállítmányából egyensúlyozzák ki a gázigényt. Azáltal pedig, hogy az LNG megteremti a fizikai kapcsot a kontinensek között, a szeparáltan működő gázpiacok globalizálódnak, egységesülnek - bár ez hosszú folyamat.

Oroszországi forrásokból gyakran lehet arról hallani, hogy az LNG sosem lesz versenyképes az ár és elérhetőség szempontjából a vezetékes orosz gázzal. 

S. Z.: Az LNG-re jelentős olyan költségek rakódnak, amelyek egy gázvezetéknél nincsenek: nem olcsó szállítani, például azért, mert mínusz 162 fok alatt kell tárolni szállítás közben is, hogy cseppfolyós halmazállapotú maradjon. De amikor az amerikai gázár körülbelül egynegyede az európainak, akkor azt gondolom, nagyon előreszalad bárki, aki azt mondja, hogy az sosem lesz versenyképes - a terméket úgyis a piac fogja beárazni. Az, hogy a konkrét ellátásban az LNG szerepe meddig terjedhet, ma még kérdéses. Az LNG-szállítmányok érkezésével az árak csökkenése tapasztalható ugyan, de a piaci szereplők az LNG értékesítésekor elsősorban nem költséghez, hanem piaci árakhoz viszonyítva áraznak. Noha az LNG már Európában is árbefolyásoló tényező, sok országban még nem valódi alternatíva.

Mikor lehet az LNG-ből olyan termék Magyarországon, amely érezhetően lejjebb nyomja az árakat? 

Sz. M.: Az LNG Magyarországon bizonyos formában már ma is elérhető, ez az úgynevezett small scale LNG. Ezt úgy érdemes elképzelni, hogy egy kis méretű tárolókapacitás és egy visszagázosító üzem létrehozásával biztosíthatóvá válik a folyamatos földgázellátás. Ahol az LNG-nek már bejáratottabb piaca van, például Spanyolországban, ez bevett üzletnek számít; a technológia fejlődésének, valamint a régióban tervezett és megvalósított LNG-termináloknak köszönhetően ez Magyarországon is egyre izgalmasabbá válik. Azon gyárak, ipari létesítmények, amelyek számára kulcsfontosságú az ellátásbiztonság, hogy egy-két nap se essen ki a termelésből, a nagy erőművek mellett is fenntartanak alternatív forrásokat, amelyekkel pótolhatják a kiesett gázt. Ma már egyáltalán nem rendhagyó, hogy például egy gyógyszergyár területén három-négy ilyen hűtőtartály áll rendelkezésre, ahonnan a földgáz mehet ipari felhasználásra.

Az LNG-vel a rendkívüli téli hidegek alatti rendszerhasználat is optimalizálható, a betárolt LNG-vel nem kell ugyanis további kapacitáscsúcsot lekötni - ezt szaknyelven úgy hívjuk, hogy csúcslevágás -, cserébe az egyszeri fejlesztési költségért. Ezt azok a társaságok tudják kihasználni, ahol az ellátáshoz szükséges kapacitások optimalizáltak (ezáltal csökkenteni tudták a költségeiket), nem pedig túlbiztosítottak. Ezektől, a rendszert terhelő fogyasztási csúcsoktól, amelyek általában rendkívül drágák, meg lehet tehát szabadulni, hiszen a fogyasztó az átlagos mennyiséget a rendszerből, az e feletti fogyasztását pedig a small scale LNG-tartályból fedezheti. A gyors technológiai fejlődésnek köszönhetően ezt már nem csak a nagy, hanem az átlagos ipari felhasználók is megengedhetik maguknak. Persze ha a tél elmarad, akkor az LNG tárolásának fix költsége rontja az üzlet jövedelmezőségét - viszont rugalmas olyan tekintetben, hogy nem kell egész évben készleteket tárolni. Az ellátásbiztonságot kiemelt szempontnak tartó nagyipari felhasználóknál ezek nem tételek a napi termeléskieséshez képest, így elviselik a plusz költségeket. 

A magyar elosztórendszerről

A hazai földgázelosztó rendszer a jelenlegihez képest minimum kétszer akkora éves fogyasztást is kényelmesen kiszolgálna, sőt, eredetileg erre is tervezték. A fejlesztést akkor hajtották végre, amikor még lineárisan nőtt a gázfogyasztás. Ez a magyarázata annak is, hogy Magyarországon miért van a jelenlegi fogyasztás által nem indokolt nagyságú földgáztároló kapacitás. A rendszer több, mint évi 15 milliárd köbméteres fogyasztást is tudna kezelni, ezt azonban sosem érte el (14 milliárd köbméter körül alakult a csúcs), míg most 8-10 milliárd az ország éves fogyasztása. A fogyasztásban 2008-ig emelkedő trend látszott, a pénzügyi válság miatt aztán volt egy jelentős visszaesés, és csak egy-két éve kezdett el újra bővülni a fogyasztás.

A cikk megjelenését a MET Magyarország támogatta.

Forrás: Portfolio.hu