Forrás: KPMG Energetikai Évkönyv 2019
Az alkalmazkodást a gyakorlatban is a bőrünkön érezhettük, hiszen a Dunamenti Erőműben az elmúlt évek az üzemcsökkentésről szóltak, és az is kérdéses volt, hogy megmarad-e egyáltalán az erőmű. Jelentősen csökkent a munkatársak létszáma, a beépített teljesítmény és a berendezések száma is. Ugyanez a tendencia figyelhető meg Európa-szerte: sorra zárnak be a nem versenyképes fosszilis erőművek. Az elavult blokkokat a Dunamentiben is elbontottuk, így a középtávú cél most már a versenyképességet és a fenntartható üzemméretet megőrizni.
Közben a jelen trendjeihez illeszkedő naperőmű épült a Dunamenti Erőmű üzemcsökkenése és rehabilitációja miatt kihasználatlanná vált ipari területen. Ez önmagában érdekes ellentét, hiszen éppen a megújuló erőművek szorították ki az elmúlt évtizedben a merit order-ből (költségsorrend) a gázbázisú erőműveket a base-load-ban, azaz alaptermelésben. A mai energiamixben a megújuló és a gáztüzelésű erőművek kiegészítik egymást, önmagában egyik sem elegendő ugyanis az igények kiszolgálására – akár jelképesnek is tekinthető, hogy Százhalombattán egymás mellett üzemel a Dunamenti és a Dunai Solar Park.
A rugalmasság garantálása a kulcs
Az alkalmazkodási kényszer miatt a legfontosabb cél az lett, hogy megtaláljuk a gázerőművek új szerepét az energiatermelésben. A Dunamenti Erőmű esetében ez azt jelentette, hogy az erőmű blokkjainak üzemvitelét, karbantartását és az erőmű szervezeti modelljét is át kellett állítani a szakaszos üzemi termelésre. Röviden: a gázerőművek létjogosultságát az energiarendszerekben ma már mindenekelőtt a rugalmassági igények kiszolgálása adja, amelyet a gyors rendelkezésre állási képességük biztosít.
A megújuló energiatermelés hátulütője, hogy időjárásfüggő, és emiatt nehéz a termelését pontosan előre jelezni-tervezni. A termelés kiegyensúlyozása rendszerszinten tehát mindenképpen rugalmasságot igényel – kérdés, hogy ezt a piac be tudja-e árazni (vagyis meghatározni, hogy mennyibe kerül a rugalmasságra képes termelőkapacitás).
Az áramtermelő portfólió másik eleme a MET Csoportnál a Dunai Solar Park, amely pilot projektként a vállalat első megújuló beruházása. A MET Kelet-Közép-Európában nap- és szélerőművekből álló, több száz megawattos megújuló energiatermelő portfólió kialakításán dolgozik; vannak engedélyeztetés alatt lévő, illetve már engedélyezett projektek is. Saját beruházások mellett a MET Csoport további üzemelő termelőegységek felvásárlásában is gondolkodik, ilyenkor elsősorban azt kell megvizsgálnia, hogy új tulajdonosként milyen hozzáadott értéket tud biztosítani. A megújuló energiatermelő eszközök értékét az üzleti modellt alátámasztó, hosszú távú áramvásárlási szerződés adja – márpedig attól, hogy új tulajdonos érkezik, nem lesz magasabb a villamosenergia ára, és nem lesz több napsütés vagy szél sem.
A megújuló erőműveknek is alkalmazkodniuk kell
Magyarországon sok naperőmű épül jelenleg, ezek teljes beépített kapacitása ma már meghaladja a szélerőművekét. A 2008 és 2012 között megépült szélerőművek beépített kapacitása 327 megawatt, míg a háztartási méretű és a közvetlenül a hálózatra csatlakozó naperőművek együttes kapacitása ennek nagyjából kétszerese, 600-700 megawatt körül jár. A szélerőműveket további alkalmazkodásra kényszeríti majd, hogy a KÁT-os szerződéseik 2019-2023 környékén lejárnak, és ezután a tőzsdeszerű árampiacon kell értékesíteniük a megtermelt villamosenergiát.
A szélerőművek ráadásul legfeljebb 25–40 százalékos pontossággal tudják előre megadni a menetrendjüket negyedórás intervallumokban, miközben a villamosenergiánál negyedórás időszakokban kell meghatározni a termelt mennyiséget. Az eltérés, az egyensúlytalanság kockázatát a KÁT-szerződés lejárta után teljes egészében a termelőnek kell viselnie, hasonlóan a KÁT-ot felváltó METÁR rendszerhez. Mivel ez a tevékenység sokkal nagyobb felkészültséget, komolyabb infrastruktúrát és piaci hozzáférést igényel, a szakmai–stratégiai befektetők szerepe felértékelődhet.
Jelentős fordulat az energiatermelésben, hogy a villamosenergia határidős ára az elmúlt két évben fokozatosan emelkedni kezdett – a földgáz és a széndioxidkvóta árával együtt. A gazdasági válság után az árampiacot a termelői túlkapacitás jellemezte, és sok erőmű a rövidtávú határköltsége közelében kezdett termelni; ennek előnyeit a fogyasztók élvezték. Napjainkra átalakult a piacszerkezet: a fogyasztás újra növekedésnek indult, a termelési szerkezetben egyre nagyobb teret nyer a megújuló energiatermelés a konvencionális nagyerőművek kárára. Ugyanakkor olyan rövidebb-hosszabb időszakokban, amikor alacsony a megújuló energiatermelés hányada, hirtelen megnő az igény a nagyerőművek gyors–rugalmas termelési és szabályozási képességére. Mindez a bizonytalanság a rövidtávú határidős árak növekvő volatilitásához és végső soron a hosszú távú határidős árak emelkedéséhez vezet.
Több következménye is lehet az árnövekedésnek. Ha egyszerre emelkedik a villamosenergia ára, és csökkennek a megújuló energiatermelés költségei, a kettő valahol találkozhat. Előfordulhat, hogy egy idő után elég lesz kisebb ártámogatással ösztönözni a megújuló termelést. Sőt, már most vannak olyan régiók Európában, ahol – a földrajzi adottságoknak köszönhetően – piaci alapon is épülnek megújuló erőművek. Az áramár emelkedése így helyzetbe hozta a megújulókat.
A növekvő árak miatt a végfelhasználóknak magáncélból is megérheti háztartási méretű kiserőművet építeni, divatos szóval ’prosumer’-ré válni. A háztartási méretű kiserőmű az ingatlan értékét is növeli, és a beruházás költsége körülbelül tíz év alatt megtérül. További előny, hogy a decentralizált termeléssel csökken a fogyasztó kitettsége az energiaárak ingadozásának.
Ám miközben előretörnek a megújulók, a hagyományos – elsősorban a földgázbázisú – energiatermelés szerepe is fel- és átértékelődhet középtávon, hála a már említett rugalmasságnak. A gázerőművek egyik lényeges feladata a csúcsidőszaki kiszolgálás, és a rövid idő alatt beindítható-leállítható erőműveknek még egy fontos képességük van: az energiatermelés kiegyenlítése. Az időjárásfüggő megújulók nem biztosítanak állandó értéket, de az áramtermelést és a fogyasztást minden pillanatban ki kell egyensúlyozni.
A rugalmasság az energiaszektor más vertikumában kötődik valamilyen tároló képességhez: a kőolajnál tartályokhoz, a földgáznál gáztárolókhoz. A villamosenergiát egyelőre nagyon költséges tárolni, a rugalmasságot ezért maguk az erőművek biztosítják. Csakhogy a fosszilis erőművek mind nehezebben tudnak fennmaradni az energiapiacokon. Elkerülendő, hogy teljesen eltűnjenek a rendszerből, több európai országban is bevezették már a kapacitáspiacot (más néven kapacitásmechanizmust). A hazai fosszilis kapacitások leépülése miatt időszerű elgondolkozni a magyarországi kapacitáspiac létrehozásán is.
Felértékelődik az adatalapú alkalmazások szerepe
A megfelelő alkalmazkodást nemcsak a termelés racionalizálása segítheti. A villamosenergia-termelésben nagyon sok információ keletkezik, például a különféle eszközök és berendezések állapotáról. A hatalmas adatmennyiséggel a vállalatok gyakran nem kezdenek semmit, nem alakul ki belőlük átfogó kép. Itt kapnak szerepet a digitális megoldások, amelyek – a nagy termelőeszközöknél, főként a forgóberendezéseknél – folyamatosan gyűjtik és futtatják a berendezésekből származó információkat. Ha van olyan alrendszer, amely kritikus értékekhez közelít, a digitalizált rendszer előre jelezhet egy nem várt kiesést. Ez azonban kellő felkészültséggel megelőzhető: egy előre tervezett karbantartás költsége jóval alacsonyabb, mint egy kiesés és csere ára.
A digitális technológia teszi lehetővé a különféle eszközök távfelügyeletét is. A kereskedelem elválik a termeléstől, és a megújuló erőművek már nem igényelnek folyamatos felügyeletet.
Teljesen digitalizáltan működik ma már az üzemviteli ellenőrzési protokoll is a Dunamenti Erőműben, ahol a kollégáink ehhez ipari tableten futó alkalmazást fejlesztettek. Ezen lehet hibát bejelenteni vagy éppen lekérdezni, hogy milyen ellenőrzési protokollt kell aznap végigfuttatni – a bejelentett hibát az alkalmazás jelzi a karbantartóknak. Alkalmazkodás ez is: így segíti a legújabb technológia a hagyományos energiatermelést.
Horváth Péter
A Dunamenti Erőmű vezérigazgatója, a MET Dunai Solar Park ügyvezetője
Horváth Péter 2018 júliusától a Dunamenti Erőmű vezérigazgatója, korábban (2015-től) vezérigazgató-helyettese. 2016 óta a MET Dunai Solar Park ügyvezetője.
2014 óta a MET Power Hungary üzletfejlesztési igazgatója. 2012 és 2014 között a MET Magyarország nagykereskedelmi igazgatójaként dolgozott. Korábban a MOL földgáz-üzletágánál foglalkozott portfólió- és üzletfejlesztéssel.
Horváth Péter a Budapesti Corvinus Egyetemen végzett közgazdászként, majd MBA fokozatot szerzett az INSEAD-on.
