A korábbi befektetési bankár, mostanában egészségügyi befektetéseiről ismert üzletember hogyan lesz a MET Group igazgatótanácsának elnöke?
Amikor a csoportban a Mol mellett az orosz Normeston volt a tulajdonos, akkor az Európai Bizottság illetékes szervének engedélyéhez szükség volt arra, hogy legyen mind a két féltől független igazgatótanács elnök.
Nagy tiszteletben álló üzletemberként mi alapján döntött arról, hogy vállalja a pozíció betöltését?
Amikor felkértek az elnöki szerepre, nagyon hasonló helyzetben volt a társaság, mint amikor 25 éve megcsináltuk a mára már legendássá vált CA-IB-t. A MET eredetileg egy Mol-leányvállalatként jött létre 2007-ben. A Molban dolgozó néhány kiemelkedő képességű ember ismerte fel azt a lehetőséget, hogy a gázpiacon döntő trendváltozás várható. Korábban az volt a jellemző, hogy két, általában állami vagy állami befolyással bíró vállalat között jöttek létre a hosszú távú gázszállítási szerződések. Az ilyen esetekben jobbára a gáz ára az olaj árfolyamának alakulásához volt kötve. Ezek a szerződések az ellátásbiztonságot és a beruházások megtérülését voltak hivatottak biztosítani. Ez a helyzet változott meg alapvetően három tényező következtében, ebből kettő technológiai forradalomnak tekinthető. Az egyik ilyen az amerikai palagáz kitermelése, ezzel az USA jelentős importőrből potenciális exportőrré tudott válni. A másik technológiai változás az LNG (liquefied natural gas, cseppfolyós földgáz - a szerk.) elterjedése. Ennek következtében a gáz egy világszerte kereskedhető nyersanyagpiaci termékké vált, még akkor is, ha a cseppfolyós gáz szállítási költsége a szállítás útjának fényében jelentősen emelkedhet, ezért inkább csak globális részpiacokról beszélhetünk. Ennek a két technológiai újításnak köszönhetően a gáz már nem olajderivált termék, melynek ára az állami nagyvállalatok közötti bilaterális kapcsolatokból alakul ki. Egyre inkább szabadpiaci termékké vált. A harmadik fontos tényező az európai szabályozás változása volt, vagyis az Európai Unió piacának egységesítése, ami a teljes régió és így Magyarország energia- és gázpiacát is alapjaiban megváltoztatta.
Aki ezeket a piaci változásokat hamarabb felismerte, az versenyelőnyre tett szert. A Mol ebben a tekintetben annak idején helyesen lépett, amikor a MET-nek nagyobb mozgásteret adott. Ez a tevékenység ugyanis klasszikusan nagybani kereskedelemről szólt, felidézte bennem az én negyed századdal ezelőtti élményeimet a CA-IB befektetési banknál, ahol egy hasonló pillanat volt, csak éppen egy másik szektorban. Ezzel gyorsabb döntési mechanizmusra és az adott helyzetre megfelelő érdekeltségi rendszer kialakítására nyílt lehetőség. Részben erre vezethető vissza, hogy akkor engem kértek fel az igazgatóság elnöki posztjára és én el is fogadtam a felkérést. A Molon belül ez a tevékenység nem tudott volna ekkorára nőni, mint ahogy anno a CA-IB tevékenysége sem viselte volna el a Creditanstalt, mint nagy bank szükségszerűen merevebb struktúráját. A menedzsment azóta sikeresen átvitte a tű fokán a vállalatot, ma már a társaság az európai középmezőnyben van.
Azóta, hogy a MET működése és átláthatatlansága a figyelem középpontjába került megbánta, hogy elvállalta ezt a pozíciót?
Ilyen nemtelen támadásokra nem voltam felkészülve. A MET abszolút átlátható. Láttam, látom ennek a cégnek a felépülését és működését, ez egy színtiszta piaci alapon működő történet, amire őszintén büszkék lehetünk. A szerepem ebben az, hogy egy másik iparágból érkezve hasznos észrevételeket tudok tenni a menedzsmentnek, akiket az elejétől fogva komolyan érdekeltté tettek a vállalat teljesítményében. Fontos látni, hogy ma már ez egy nemzetközi vállalat, többségében magyar tulajdonosokkal. Az árbevételének háromnegyede származik külföldről. Szerintem az figyelemre méltó siker, hogy mindenféle nagyvállalati háttér nélkül, számottevő eszközparkkal nem rendelkező energiakereskedő cég jelentős, 400 millió euró értékű nemzetközi hitelmegállapodást tudott kötni öt európai nagybankkal. Ezzel lényegében a cég üzletmenetének szavaztak bizalmat. Ez a 160 millió eurós saját tőkéhez képest jókora áttételt biztosít. Jól mutatja a társaság régióban betöltött szerepét az is, hogy a MET a régió egyik leggyorsabban fejlődő vállalatcsoportja: nyolc országban, több mint egy tucat gázpiacon és kereskedési ponton van jelen.
Ha az olvasóink is kérdezhetnének a MET ügyében, akkor biztosan feltennék azt a kérdést, hogy Orbán Viktor miniszterelnök néha felhívja-e Önt, hogy mit kellene csinálni a gázüzletben?
Orbán Viktornak semmi köze ehhez a vállalathoz. Ismerem a politikai feltételezéseket, de ezek egyáltalán nem igazak, az elmúlt években a legkisebb jelét sem láttam annak, hogy akár a gyanú felmerülhessen. A magyar kormány nem tett semmilyen gesztust a társaságnak, sőt a szabályozási változás egyik nagy vesztese éppen a MET volt.
Ezek szerint a HAG-szerződéssel (Ausztriát Magyarországgal összekötő gázvezeték - a szerk.) sem jutott előnyhöz a MET és a Dunamenti Erőműhöz sem kifejezetten jó áron jutott hozzá a cég, miután a kormány így csűrte-csavarta a szabályozást? Valljuk be, az elmúlt hónapokban ezek a gyanús jelek lengenek a cég felett.
Ez egy abszurd feltételezés, a szabályozás a MET-re ugyanúgy hatott, mint a többi piaci szereplőre. A HAG évi 4,4 milliárd köbméteres kapacitását 2011 előtt egyébként aukció keretében osztották ki, amelyen a MET - más kereskedők mellett - korábban is rendszeresen részt vett. A szabályozás ebben hozott változást: a szabad kapacitás 70%-át az MVM kapta meg, a fennmaradó 30%-ot az E.On. Ez távolról sem nevezhető kedvező változásnak. Az MVM a fel nem használt kapacitásait aztán értékesítésre kínálta, megversenyeztette. Tudomásom szerint a kompetitorok olyan ajánlatot tettek, ami még az önköltséget sem fedezte volna. A MET viszont több milliárd forintot fizetett ezért, tehát sokkal jobb ajánlatot adott.
Az MVM menedzsmentje a lehető legjobb döntést hozta, közgazdasági és adófizetői szemmel is. Ez egy tiszta dolog volt, tehát szó sincs csűrés-csavarásról, kapacitásátadásról.
Amikor a MET megvásárolta a Dunamenti Erőművet, az masszívan veszteséges volt, ami természetesen lefelé nyomta a vételi árat. Ha különleges bánásmódban részesülnénk a Dunamenti Erőmű esetében, akkor az MVM és/vagy a MAVIR már régen szerződött volna az erőművel, ám ez a mai napig nem történt meg. Egyébként a rendszerbe beépített modern és hatékony szabályozó kapacitások - mint amilyen a Dunamenti Erőmű kapacitásai is - megtartásának értékét már az EU-tagországok többségében felismerték és erre kialakított speciális finanszírozási mechanizmussal (capacity remuneration) térítik meg. A tagországok kapacitásokat vásárolnak, így ha hiány mutatkozik a villamosenergia-rendszerben, akkor az adott tagország haladéktalanul úgymond be tudja kapcsolni ezeket az erőműveket. Annak érdekében pedig, hogy az erőmű tulajdonosának megérje rendelkezésre állni és egyúttal a rendszerben tartani a vonatkozó kapacitást - az adott tagország szabályozásától függően - a rendszerirányítónak, vagy a kereskedőknek és szállítóknak díjat kellene fizetniük. Ez a rendszer Magyarországon - sajnálatos módon - még nem került kialakításra, de bízunk abban, hogy a nemzetközi példák során eddig realizált pozitív tapasztalatok előremozdíthatják ennek az új villamosenergia-részpiacnak a hazai bevezetését. Persze senki nem kíván hosszú távon veszteséges tevékenységet finanszírozni, és egy ponton a MET-nek is döntenie kell a hogyan továbbról. Egyelőre azonban bizakodóak vagyunk.
Mennyiben alakult át mára az európai energiaüzlet? Hogyan befolyásolta ez egy kereskedőcég működését?
Az európai energiapiac is egységessé vált, ebben a tekintetben is átjárhatóvá váltak az Európai Unió határai és ehhez kapcsolódóan megoldódtak a mögöttes elszámolórendszerek. A régióban sikerült a cseh, szlovák és magyar árampiacot összekötni, mind fizikai értelemben, mind elszámolástechnikailag. Ennek egyik háttéreleme a KELER által biztosított elszámolás, a fizikai részét pedig a MAVIR biztosítja. Ez a sikeres együttműködés lehetővé tette, hogy az olcsó nyugati áram felénk áramoljon. Ma már például a KELER KSZF energiapiacról származó bevétele megegyezik a tőkepiacról származó bevételével.
Olyannyira átalakult ez az üzlet, hogy ma már nem pusztán az energiával kereskednek. Az egyre inkább piacosodó tendencia oda vezetett, hogy a piacon kereskednek a rugalmassággal (mennyi idő alatt mekkora kapacitás kapcsolható be) és a kapacitással. Ez lehet akár egy szűk keresztmetszet, amilyen a HAG is. Vagyis egyre inkább pénzügyi termékekről és opciókról beszélünk, amiket árazni kell. Ez egy teljesen új világ és ezt ismerte fel jól és időben a MET. Döntően erről szól ez a történet.
A társaságcsoportban milyen szerepük van az oroszoknak? Valóban kezdeményes áron jut hozzá a MET az orosz gázhoz?
Kevesebb, mint 13% tulajdoni hányaddal rendelkezik orosz befektető a cégben, Ilya Trubnikov orosz-kanadai állampolgár, üzletember. Az, hogy a társaság bármilyen olcsó orosz gázhoz hozzájutna, nem valós feltételezés.
Milyen tervei vannak a MET csoportnak? Hol lát még terjeszkedési, üzleti lehetőséget?
A Dunamenti Erőmű megvétele azt mutatja, hogy a MET menedzsmentje lát fantáziát Magyarországon. Azért az igazi növekedési lehetőség az országhatáron kívül van. Most kötött a társaság a Magyar Telekommal egy megállapodást, ami a nemzetközi bővülést is megcélozza. Ez is azt mutatja, hogy egy német nemzetközi multi, jelen esetben a Deutsche Telekom is lát potenciált a cég működési modelljében. Ezen kívül a GdF-től is vásárolt a csoport áram- és gázpiaci érdekeltségeket. Ez egy magyar sikertörténet Európában. Erre büszkének kellene lennünk.
Miközben a külföldi szolgáltató cégek inkább kifelé mennek az országból, addig egy svájci székhelyű, többségében magyar tulajdonossal bíró kereskedőcég vásárlásokkal jelenik meg? Érzik a tulajdonosok, hogy a magyar szabályozás kedvező irányba fog változni?
A szabályozás irányát sajnos nem tudjuk. A társaság egyébként valóban arra fogad, hogy lesz egy új szabályozás, vagyis, arra tesz fel tétet, hogy a magyar kormány versenyképes szabályozást fog kialakítani.
És mennyit érhet a csoport? Lesz olyan időszak, amikor akár az 1 milliárd eurós cégértéket is eléri? Szóba kerülhet a vállalat tőzsdére lépése?
Úgy gondolom, hogy reális célként az 1 milliárd eurónál alacsonyabb értéket nem érdemes kitűzni. Nem zárnám ki a tőzsdére lépés lehetőségét sem, de ez a tulajdonosok döntése. Jelenleg a bankok olcsóbban tudják finanszírozni a társaságot, de elképzelhető, hogy ez idővel változni fog. A nagy szereplők tőzsdén vannak, mert egy bizonyos méret felett a bankok számára fokozottan nő a kockázat, ezért célszerű lehet a tőkeáttétel csökkentése. Lehet olyan helyzet, amikor logikus lépés lehet a tőzsdei tőkebevonás, vagy például a vállalati kötvény-kibocsátás.
(Bán Zoltán, Csiki Gergely)
