Hetek óta tart a komoly hideg, és ilyenkor mindig felmerül az örök téma: van elég gázunk?
- Igen. Bár az én szakterületem inkább a villamosenergia, a kollégáimtól úgy tudom, hogy bőven elég gáz van a tárolókban, és ez egyébként Európában is így van, emiatt tehát nem kell aggódni.
Az erőművek hogy bírják ezt a mostani tartós hideget?
- Kétségtelen, hogy a december végi és a januári hideg nehéz időszak volt. Az elmúlt években az időjárás kegyes volt hozzánk, azaz rövid ideig tartó hideg állapotok voltak, amit viszonylag könnyen át lehetett vészelni. Az idei január viszont - bár a fogyasztók számára semmilyen fennakadás nem volt érzékelhető - kemény volt, sok embernek kellett vállvetve dolgoznia a hazai erőművekben annak érdekében, hogy a villamosenergia-ellátás zavartalan legyen.
Mit jelent ez a rendkívüli hideg egy erőmű működtetése szempontjából? Mi az, ami miatt komolyabb feladatok vannak ilyenkor? Nyáron is vannak csúcsidőszakok, de mi a helyzet ilyenkor télen?
- A jelenlegi hideg időjárás elsősorban a berendezések tűréshatárait feszegeti. Egy mínusz 20-25 fokos hőmérséklet a széllel párosulva a felületeken olyan hűlést eredményez, ami előidézhet fagyásokat - annak ellenére, hogy ezek komoly ipari technológiák, amelyeket alaposan felkészítettek az extrém körülményekre is. Ilyenkor gyakoribbak a műszaki meghibásodási lehetőségek, és előfordul, hogy kreatív megoldásokhoz kell folyamodni, hogy fenn lehessen tartani a termelést. Én annak örülök, hogy a nehezebb körülményekből a fogyasztók nem vettek észre semmit. Voltak ugyan nehézségek több erőműben, így nálunk is. A kollégáink nem ritkán 24 vagy 48 órát is dolgoztak folyamatosan, hogy a működés fenntartható legyen.
Az energiakereskedők örülnek a nagy hidegnek, hiszen ilyenkor jól fogy az energia, vagy az említett problémák miatt azért nem ilyen egyszerű a képlet?
- Valóban egyszerűsítés lenne, hogy a kereskedők mindig örülnek a hidegnek, ez attól függ, hogy kinek milyen pozíciója van a piacon. Egy hasonlattal élve ez kicsit olyan, mint amikor egy részvényárfolyam felfelé mozog. Ha éppen az eladói oldalon vagyunk, akkor ez jó, ha a vevői oldalra kényszerülünk, akkor rossz. Egy kereskedőnek a pozíciója változó lehet, ezért nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy egy hideg időszak biztosan kedvező számára. Ami jól látszik, hogy ilyenkor jelentősen megváltoznak az árak, tehát a hétköznapi szinthez képest akár négyszeres, ötszörös drágulás is előfordulhat. Ha valakinek adott esetben nyitott pozíciója volt, nem tervezett előre megfelelő mennyiségű energiával, az többletkiadásokkal szembesülhetett.
Mit jelent pontosan, hogy nyitott pozíciója van egy kereskedőnek, egyáltalán hogyan juthat hozzá a számára szükséges energiamennyiséghez?
- Kicsit hasonló ez egy család havi cash-flow-jához. Folyamatosan vannak kiadások, ahhoz pedig kellenek bevételek, hogy az előbbieket fedezni lehessen. Az energiamérleg is ehhez hasonló. A kereskedőknek feladatuk, hogy az úgynevezett elszámolási egységüket egyensúlyban tartsák. Ha nem szereztek be előzetesen kellő mennyiségű villamosenergiát, akkor ezt az egyensúlyt nem tudják megtartani, és innentől kezdve kiegyenlítő energiát kell igénybe venniük, ami egy sokkal drágább villamosenergia.
Mennyire fontos, hogy a kereskedőnek jó kapcsolata legyen az ügyfelekkel? Kommunikálja valamiféleképpen az ügyfelei felé, ha látja, hogy esetleg plusz energiamennyiségre lesz szükség?
- Az ügyfelek felé általában ilyenre nincs szükség, de például az úgynevezett stratégiai ügyfelekkel - akik nagy kapacitásokat kötnek le, így nemcsak a kereskedők számára, hanem például országos szinten is kiemelkedő fontosságúak - van megállapodás arra az esetre, ha szűkösség állna elő. Az ügyfelek nem szeretnek érezni ebből semmit, tehát ezt a kockázatot vagy a kereskedő viseli, vagy a mögötte lévő termelő vállalja.
A MET hogyan viszonyul a megújulókhoz, hiszen alapvetően földgázkereskedő cégről van szó?
- Valóban földgázkereskedő cégként indult a MET tíz évvel ezelőtt, de körülbelül három éve már a villamosenergia piacra is belépett. A megújuló energiával kapcsolatban pedig úgy látjuk, hogy az befektetés a jövőbe. A jövőben, a 10-20 év múlva jellemző energiamixben nagyon fontos szerepe lesz, amellett, hogy természetesen hagyományos forrásokat is tartalmaz majd. Ma még vannak korlátok, ilyen például a tárolástechnika, azaz mit tudunk kezdeni a megtermelt, de fel nem használt energiával. Egyértelmű, hogy a jövőben a megújuló energia adhatja majd a termelés gerincét, de nem látom azt, hogy tíz éven belül teljesen kivezethető lenne a piacról a hagyományos energiatermelés, ezen belül elsősorban a gáz, de akár a nukleáris energia is.
Beszéljünk egy kicsit a százhalombattai fejlesztésekről. Mit történik Százhalombattán jelenleg?
- A százhalombattai erőmű 2014 közepe óta a MET többségi tulajdonában van, és a hagyományos energiatermelés mellett igyekeztünk új elemekkel bővíteni a tevékenységünket. Ez pedig alapvetően a megújulókat, elsősorban a napenergiát jelenti, és az erőmű környezetében vannak is olyan területek, amelyeket ilyen célra lehet hasznosítani. Első látásra egyszerűnek tűnik a projekt, de azért ez összetett technológia, valamint a tervezés és engedélyeztetés is komoly munkát jelent. Az előkészítő fázis utolsó harmadában járunk most.
Ez lesz az ország legnagyobb napelemparkja?
- Biztosan a nagyobbak közé fog tartozni, és elképzelhető, hogy egy adott pillanatban olyan szerencsések leszünk, hogy elmondhatjuk: ez a legnagyobb naperőmű.
Ma már gazdaságilag is megéri naperőművet építeni, vagy ez még egyfajta divatos irány?
- Egy ilyen beruházás pénzügyi szempontból is sikeres lehet, de nem szabad elhallgatni, hogy e mögött jelentős támogatás is áll Európa-szerte. Az egyes országok próbálják abba az irányba terelni a befektetőket és beruházókat, hogy befektessenek a napenergiába. Ugyanakkor fontos, hogy ezek a technológiák hosszú távon térülnek meg. Egy atomerőmű megtérülése nagyjából 30-40 év, egy gázos erőművé 20-30, egy ilyen naperőmű pedig 15-20 év alatt hozza be az árát. Mindenképpen hosszú távú elkötelezettségről van szó.
Hogyan alakul át az energiamix Európában?
- Erre többféle vízió is létezik, de a leginkább kézzelfogható az Európai Unió Roadmap 2050 nevű irányvonala. A nagyobb európai országok próbálják abba az irányba terelni a kisebb uniós tagállamokat, hogy e stratégia mentén próbálják átalakítani az energiastruktúrájukat. Ez nagyjából azt mutatja, hogy a jelenlegi 40-50 százalék körüli nukleáris, 40-50 százalékban fosszilis és csak 10-20 százalékban megújuló energiamix 2050-re átalakulna annyira, hogy 40-50 százalékot a megújulók adnának. Ez természetesen földrajzi eltéréseket mutat majd: északon inkább a szélenergia, délen inkább a napenergia dominálna, de a kontinens közepén például nagyon markánsan megmaradna a nukleáris energiatermelés. Egy, a mostanihoz hasonló időjárás esetén pedig, amikor nincs napsütés és szél sem, jönnének a gázos erőművek, amelyek bármikor rendelkezésre állnának, és ki tudnák szolgálni az igényeket. Minden ország eltérő adottságokkal rendelkezik, de nagyjából ez a jövőkép .
Mennyire fontos egy kereskedőnek, hogy esetleg az országhatáron túl is tud szállítani villamosenergiát, például egy olyan országba, ahol egyébként sok a vízerőmű, de egy aszályosabb időszakban behozatalra szorul?
- Az árampiac ma már részben regionális, javarészt pedig európai szintű, ezen a színtéren kell megtalálni egy jó szerepet. Egy-egy ország nem értelmezhető önmagában, ugyanakkor nem szabad lebecsülni a saját országon belüli energiatermelést sem. Például a januári időszakban hiába lett volna rengeteg importkapacitás a határokon, más országokban sem volt felesleges energia, ilyenkor pedig muszáj a hazai termelőkre számítani. Ez nagyon érzékeny egyensúly, amit hosszú távon kell tervezni és fenntartani.
Forrás: NRGreport.com
