Napjaink egyik legdivatosabb kifejezése az energiaátmenet. Mit takar ez a gyakorlatban?
Az alapvető probléma kettős: egyrészt túl sok energiát használunk fel, részben feleslegesen, másrészt az elfogyasztott energia nagy részét ma még környezetkárosító módon állítják elő. Az energiaátmenet azt az utat hivatott meghatározni, ahol racionalizáljuk a saját energiafogyasztásunkat, és a tényleges szükségletet megújuló forrásokból teremtjük elő.
Hogyan lehetne az energiát okosabban felhasználni, elkerülve a pazarlást? Erre a kérdésre a nagy multinacionális cégek már évek óta keresik a választ. Nézzük például a kiskereskedelmi láncokat, ahol az új üzletek már megfelelő szigetelést kapnak, és arra is odafigyelnek, hogy a hűtőpultok ne az ablak mellé kerüljenek, ahol napsütés érné őket. A nagyipari fogyasztók egyre tudatosabban kezelik az energiafelhasználást: korszerűsítik a fűtéstechnikát, átalakítják a belső energetikai rendszereiket, adott esetben új, hatékonyabb gyártástechnikával dolgoznak, ezzel akár a felére csökkentve az áramfogyasztásukat. Ugyanígy a közép- és kisvállalatok is figyelnek a szigetelésre vagy a fűtési rendszerre, napelemes rendszereket szereltetnek fel. Ezt a gondolkodásmódot kell még egy szinttel lejjebb, a lakossági fogyasztók felé is elvinni. Az ismeretek kiterjesztésére és megfelelő ösztönzőkre van szükség ahhoz, hogy motiváljuk az embereket az energiafogyasztás csökkentésére, támogatva például a kazáncsere-programot vagy az áttérést zöldebb energiaforrásokra. A két kulcsszó tehát: kevesebbet és hatékonyabban.
A zöldebb világ nem csak a fogyasztókon múlik. Mit tehetnek az energiavállalatok?
Az energiapiac szereplőit is fontos rávenni, hogy átalakítsák az energiamixet, azaz másfajta energiaforrásokat vonjanak be. Itt elsősorban a megújulókra gondolok: a tengeri (offshore) és a szárazföldi (onshore) szélenergiára, a napenergiára és a biomasszára. Noha a tengeri szélerőművek kihasználtsága nagyobb, évi négy-ötezer óra, a megépítésük jóval tőkeigényesebb, ezért csak a legnagyobb cégek foglalkoznak velük. A szárazföldi szélerőművek évente háromezer órát termelnek, de kevésbé tőkeintenzívek – igaz, még mindig jellemzően nagy vagy inkább szakmai befektetők szükségesek a megépítésükhöz. A naperőműveknél a befektetők köre már lényegesen bővül, hiszen napelemeket akár egy háztetőre is lehet telepíteni: ez mindenképpen kedvez az elterjedésüknek.
A megújulók piaca egy eszmerendszer része lett: ma már a munkavállalók és a részvényesek részéről egyértelmű elvárás, hogy egy cég részt vegyen a megújuló energiatermelésben. Az emberekben egyre nagyobb a nyitottság a megújuló energiaforrások, a fenntartható gazdaság, a környezetvédelem iránt. A megújuló energiatermelés ráadásul üzleti szempontból is előnyös.
A MET Csoportnak mennyire fontosak a megújuló energiaforrások?
Stratégiailag és üzletileg is fontosak. A MET megfontolt követő a megújulók piacán. Megvizsgáltuk és igyekeztünk megérteni a piacot, elindítottunk egy pilot projektet (ez volt a Dunai Solar Park), és tapasztalatokat gyűjtöttünk. Erőteljesebb bővülésbe akkor érdemes kezdeni, amikor már magasabb szintű az értésünk: a napenergiánál ez már adott, a MET-nek jelenleg öt naperőműparkja és projektje van Magyarországon. A szélenergiánál erős felzárkózásban vagyunk: nemrég vettünk egy szélerőművet Bulgáriában, Szerbiában pedig a NIS energiacéggel alapítottunk vegyesvállalatot egy szélerőműpark megépítésére.
Késői követőként nem kerültek versenyhátrányba?
Nem hiszem. Afrikában például azok a bankok, amelyek később léptek a piacra, megúszták a konjunkturális fázis első, költséges felét. Már nem kellett fiókhálózatot kiépíteniük, csekkekkel meg bankkártyákkal foglalkozniuk: rögtön a mobilbankolásra összpontosíthattak.
Az európai energiapiacok mély ismerete nagyban támogat bennünket a megújuló portfólió bővítésében. Kockázatot jelentenek az országonként változó ártámogatási rezsimek, kereskedelmi kockázattal jár a kiegyenlítő (a megújuló energiatermelést kiegyensúlyozó) energia szabályozása, és mindezt a kockázatot kezelni és árazni kell: ehhez szükséges a megfelelő tapasztalat. Azok a vállalatok tudják a befektetőknek komfortossá varázsolni ezt a világot, amelyeknek mély energiapiaci értésük van – hatékonyan működtetik a megújuló parkokat, közben pedig kezelik a kereskedelmi és szabályozási kockázatokat. Többek között ezért koncentrálunk olyan kiegészítő lehetőségekre, amelyek segítik az időjárásfüggő zöldenergia piacosítását, azaz olyan rugalmassági eszközökre, amelyek fizikailag kiegyenlítik az időjárásfüggő megújulók termelési rugalmatlanságát.
Milyen konkrét célokat tűztek ki a megújuló stratégiában?
A célunk 2023-ra 500 megawattot meghaladó, földrajzi és technológiai szempontból is diverzifikált megújuló portfóliót létrehozni, alapvetően a kelet-közép-európai és a délkelet-európai térségben. Többféle eszközt vásároltunk már, és ugyanerre készülünk a jövőben is: szóba jöhet zöldmezős beruházás, ready-to-build (RTB), azaz építésre kész projekt, valamint olyan barnamezős beruházás, amely már a támogatási időszak vége felé jár. Ennek a támogatás lejárta után kereskedelmi alapon kell megállnia a helyét, és a MET-nek megvan a kellő szakértelme a hatékony működtetéshez.
A kelet-európai térség fragmentált piac, több kisebb országgal, speciális szabályozási rendszerekkel. Mivel a MET Csoport már évek óta folytat üzleti tevékenységet a régióban (Horvátországban, Szerbiában, Romániában, Bulgáriában, Szlovákiában), jól ismeri és érti az itteni körülményeket.
Akkor Nyugat-Európa nem is tartozik a MET célterületei közé?
De igen, a közelmúltban például megvettük a Gas-Union gáztárolói üzletágát Németországban. A nyugat-európai érettebb piacokon, ahol alacsonyabb a kockázati kitettség, főként nagyobb energetikai eszközök felvásárlásának lehetőségét vizsgáljuk. Ilyenek lehetnek például gáztüzelésű erőművek Olaszországban vagy Spanyolországban.
Ha ilyen fontosak az eszközök a MET Csoportnak, miért döntött úgy, hogy megválik a TIGÁZ földgázelosztótól?
A földgázelosztó megvásárlására az ENI-től üzleti lehetőségként tekintettünk. Tudtuk, hogy képesek leszünk a TIGÁZ-t átalakítani és üzletileg hatékonyabban működő vállalattá tenni – ez sikerült is. Ahogy más országokban is tesszük, a működési és szabályozási kockázatok megosztása, valamint a tőkefelszabadítás érdekében később befektető partner, a Status Energy bevonása mellett döntöttünk, és szeretettünk volna közösen nagyobb energetikai infrastruktúra-portfóliót létrehozni. Időközben megváltozott azonban a partnerek hosszú távú stratégiai elképzelése. Ha a jövőbeni irányokban nincs egyetértés, akkor nincs értelme ragaszkodni a partnerséghez; a felek úgy érezhetik, hogy meg van kötve a kezük. Így aztán mindkét fél úgy döntött, hogy tovább lép: az Opus a magyarországi energetikai elosztórendszerek, a MET pedig elsősorban a megújuló energiaforrások felé.
Forrás: Növekedés.hu
