Az elmúlt több mint egy évben sokat lehet hallani a MET-ről, illetve az MVM-szerződéseiről, tulajdonosi köréről, sőt, a sajtó mellett a politikában is forró téma lett a gázkereskedő cég. Önök rendre szakmaiatlannak minősítik a MET-tel kapcsolatos állításokat, de az embernek az az érzése, hogy igazán senki sem érti teljességében, mit és mennyiért, hogyan csinált és csinál a MET. Mit kifogásolnak az állításokban, hogyan kell „szakmaian” kezelni az állításokat?
Aki érti az energiaszektort, a gázkereskedelem működését, az nem tud mit kezdeni a pongyola megfogalmazásokkal. Márpedig ennek a szakmának pont az a szépsége, hogy számos paraméter mentén, bonyolult képletekkel kell a szolgáltatásainkat lemodellezni. Egyáltalán nem szégyen, ha valaki ezt nem érti, de az elfogadhatatlan, hogy egyes témában megszólalók tanulmányként tálalnak vélt összefüggéseket, miközben sem a számok, sem a mértékegységek nem stimmelnek. Márpedig helyes számok híján bármilyen állítás inkább vádaskodás lesz, pusztán a szenzáció kedvéért. Itt olyan definíciókkal kell tisztában lenni, mint határkeresztező kapacitás, opció, elszámolóár, bruttó és nettó fűtőérték, megszakítási kockázat és még sorolhatnám. A teljes energiaszektor számára rendkívül káros mindezek félremagyarázása, hiszen irreálisan sötét képet fest az iparágról.
De akkor mi volt az MVM-üzlet lényege?
2011-ben egy rendelet a földgázszállításhoz szükséges határkeresztező kapacitásokat az E.ON és az MVM rendelkezésére bocsátotta, vagyis a piaci szereplők nem tudták már a szokásos módon az FGSZ-től megvásárolni ezeket. A jogszabályváltozás a piaci szereplőknek - így a MET-nek is - kifejezetten kedvezőtlen fejlemény volt, hiszen ez kiemelt versenytársakat hozott helyzetbe. Az MVM meg úgy döntött, hogy eladja a megmaradt kapacitásait annak, aki ezért a legtöbbet ajánlja. Mert ha a nyakán marad, úgy tetemes vezetékhasználati díjat kellett volna fizetnie, vagyis nem térültek volna meg a költségei. Ezekért a kapacitásokért amúgy minden évben több piaci szereplő versengett, és végül a MET ajánlotta a többet, sokmilliárdos kockázatmentes hasznot biztosítva ezzel az MVM-nek. Itt mi még nem nyertünk semmit, csak fizettünk és kockázatot vállaltunk. De azért mertük bevállalni, mert nekünk volt a legnagyobb szabad, forrásokkal még le nem fedett vevői portfoliónk, amit egyébként hosszú évek alatt építettünk ki. A helyzet a következő volt: a MET forrása nyugaton volt, vevői portfóliója meg Magyarországon. A kettő között az MVM által birtokolt határkeresztező vezeték. Az MVM ellenérték fejében átszállította a gázt a határon. Ez formailag két adásvételi szerződés útján valósult meg: az MVM a határ egyik oldalán megvette, a másik oldalon visszaadta a MET gázát. Ez megszokott tranzakciós forma az iparágban Európa-szerte. Az adásvételi szerződések tehát gázt és kapacitást is magukban foglaltak – olyan formában, hogy az MVM minden egyes köbméteren keresett. A három év alatt sok milliárd forintot, kockázat nélkül.
Ehhez miért kellett a MET, mikor ott volt erre az MVM Partner?
Egy új piaci szereplő - jelen esetben az MVM - nem képes egyik pillanatról a másikra akkora vevőportfólióval előállni, mint az a kereskedő, aki ezt évek óta csinálja. Ezek a kapacitások pont azért érték a legtöbbet MET-nek, mert nekünk már volt ilyen. A másik tényező az volt, hogy nekünk nem voltak lekötve a gázforrásbeszerzéseink ezért tudtunk az MVM-mel érdemben tárgyalni.
Önök arra hivatkoztak korábban is, hogy az MVM még nem volt kész a gázkereskedelemre, ezért adták a MET-nek az „olcsó gázt”. Ez az első évben még hihető lenne, de később miért szerződtek újra és újra?
Az MVM-nek a későbbi években is viszonylag kis piaci portfóliója volt, ezért a fel nem használt HAG-kapacitások eladásáról több kereskedőcéggel is tárgyalt. Ismét a MET nyert, mert megint a legjobb ajánlatot adta: mennyiségi rugalmasságot – egyfajta eladási opciót – biztosított az MVM-nek. Ez azt jelenti, hogy az MVM előre meghatározott felárral eladhatta, a MET pedig köteles volt megvenni mindazt a kapacitást, amelyet az MVM nem hasznosított. Ezzel persze ismét kockázatot vállaltunk, hiszen nem volt biztos, hogy pontosan mikor és mennyi kapacitást kapunk. Ahogy említettem, egy nagyobb méretű portfolió felépítése több, reálisan minimum 5 év. A kapacitás hasznosításához a MET-nek megvolt az ügyfélköre, az MVMP-nek még mindig nem.
Mennyibe került valójában ez az olcsó gáz?
Az „olcsó gáz” városi legenda. Van a nyugati piacon relatíve olcsóbban beszerezhető gáz, amely a határkeresztező kapacitások felhasználásával jut be Magyarországra. Nemcsak a MET, hanem lényegében minden piaci szereplő, aki igényt tartott rá, részesült a határkapacitáson behozott gázból vagy valamilyen formájú kedvezményes földgázból. A MET tehát nem élvezett megkülönböztetett bánásmódot, és nem kapott jobb feltételeket, mint más. Éppen ellenkezőleg: sok milliárd forint felárat, valamint opciós értéket biztosított az MVMP-nek más szereplőkhöz képest.
Volt más is versenyben a gázért, volt tender? Nem iktatta ki a kormányrendelet a versenytársakat?
Az MVMP csak a saját beszerzései után megmaradt, általa hasznosítani már nem tudott kapacitásokat értékesítette a piacon. Ezeket minden évben megversenyeztette a piaci szereplők között. Emellett egyrészt a földgáz behozatalának Magyarországra csupán egyik lehetséges módja a magyar–osztrák vezeték. Másrészt az MVM nem a HAG-kapacitás 100 százalékát, hanem csak 30 százalékát kapta meg a rendelettel. Harmadrészt pedig az MVM mellett ott volt még az E.On is, amely ugyanennyi kapacitást kapott.
Hogyan lehet, hogy a MET drágábban adta a gázt az MVM-nek, mint a tőzsdei vagy a versenytársak árai?
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a vételár ugyan piaci ár volt, de a lényeget tekintve csak elszámolóár, hiszen a MET eladó és vevő is volt egyszerre, ez az ár tehát az ügylet szempontjából abszolút nem releváns. A logisztikai, azaz szállítási szolgáltatást a MET kifizette az MVM-nek. A gyakorlatban ez így működött: a MET eladta a földgázt az MVMP-nek, az behozta az országba, majd a MET visszavette a gázt a saját céljaira. Ez mindennapos ügylet a gáziparban – akkor alkalmazzák, ha egy energiakereskedőnek van gázforrása, de nincs szállítási kapacitása.
Mennyi szerepe volt az üzletben és a cég sikereiben a tulajdonosi körnek és a Molos gyökereknek?
A molos háttér a MET indulásakor nyilván segített külföldön kinyitni az ajtókat, vagyis eleinte sokat számított mögöttünk a név. A Mol ma már csak befektető, a kockázatot meg mi vállaljuk. Vagyis sem ők, sem más befektetőnk nem járt közben sehol a MET érdekében.
Nem okozott gondot az MVM-nek az offshore háttér?
Egyáltalán nem. A MET a jogszabályok szerint is átlátható szervezet, a tulajdonosok pedig mindig is ismertek voltak a kereskedőpartnerek, a hatóságok és a bankok előtt, mostanra már a honlapunkon is részletesen fellelhetők. Az pedig hadd legyen már a végső hasznonélvezők döntése, hogy cégként, magánemberként, külföldön vagy Magyarországon bejegyzett cégen keresztül képviseltetik-e magukat. Ők egyébként a cégcsoport vezérigazgatója kivételével mindannyian pénzügyi befektetők, akik nem vesznek részt a cég napi operatív ügyeiben. Igaz, a központunk Svájcban van, de ennek inkább praktikus oka van: hiszen az a világ energiakereskedelmi fellegvára, a partnereinknek is ott a székhelye.
A politikusok és a sajtó is óriási osztalékokat, hatalmas nyereséget, 150 és legutóbb 20 milliárdos összegeket emlegetnek az MVM-üzlet körül, sokféle becslésről lehet olvasni. Mennyit kerestek rajta?
A MET keresett az üzleten, de közel sem annyit, amennyit sugallnak. A sajtó szerint a MET csak az MVM-tranzakción olyan eredményt ért el, ami meghaladja a fennállása nyolc éve alatt összesen, csoportszinten elért eredményt. Ez teljesen abszurd. Az MVM-mel kötött valamennyi szerződés összértéke a cégcsoport árbevételének töredéke, azaz az említett összeg tizedénél is kevesebbről beszélünk. A teljes bevételének egyébként kevesebb mint egynegyede származik magyarországi tranzakciókból. De itt inkább maga a jelenség az érdekes. Eleinte az hangzott el, hogy a MET akár 150 milliárd forint hasznot tett zsebre, újabban pedig három év alatt 20 milliárd forintról olvasni. Egyszer talán eljutunk a reális számokig.
Na de mégis mennyit kerestek rajta, nem lenne egyszerűbb megmondani?
Jogos a kérdés, de hadd osszam meg ezzel kapcsolatos negatív tapasztalatainkat. Eddig akármilyen számot mondtunk, azt kiforgatták, és meg lettünk bélyegezve. Mi egy for-profit nemzetközi vállalat vagyunk, üzleti megfontolásból sem lehet az érdekünk, hogy minden egyes szerződésünk számait, adatait külön publikáljuk. Egyébként meg más sem teszi, ha ezt elkezdjük, holnap bezárhatjuk a boltot.
Arról is hallani, hogy az MVM-nek és rajta keresztül az adófizetőknek az ügylet kárt okozott. Vesztett az üzleten az MVM vagy ha mással szerződik, kijöhetett-e volna jobban?
Az MVM egyértelműen nyert az üzleten. Ráadásul milliárdokat, vagyis ha úgy tetszik, közvetve az adófizetők is profitáltak belőle, mert senkinek sem kellett lenyelnie azt a veszteséget, amit az MVM-nek kellett volna elkönyvelni, ha nem tudja értékesíteni azokat a bizonyos kapacitásokat. A szerződések szigorúan piaci alapon köttettek, értelemszerűen az MVM-nek legkedvezőbb ajánlat nyert, amely történetesen a MET-től érkezett.
Mi lett végül a 2013-ban stratégiai készletből felszabadított 200 millió köbméter gáz sorsa? Seszták Miklós miniszter állítása szerint a MET-nek adták el ezt a mennyiséget, Önök azonban azt mondják, nem vettek részt a kedvezményes gáz elosztásában. Mi az igazság? Miért nem a távhőszolgáltatók kapták meg ezt a gázt?
Itt két különböző kérdésre adott különböző válasz rosszindulatú összemosásáról van szó. A lényeg az, hogy az MVM minden évben eleget tett a törvényi előírásoknak. A törvényben foglalt mennyiségben a távhőszolgáltatók megkapták az őket megillető kedvezményes gázt, aminek az elosztásában a MET nem vett részt, a tendereken a többi kereskedővel teljesen azonos feltételek mentén jutott gázhoz. Ráadásul kis mennyiséghez. Minden egyéb tranzakció piaci feltételek mellett zajlott, vagyis akkor tudtunk szerződni, ha mi biztosítottuk a legjobb feltételeket.
Most is gondolkodnak jogi lépéseken?
Több esetben fordultunk már bírósághoz, és ha kell, a jövőben sem fogunk habozni, hogy bizonyítsuk az igazunkat. Ugyanakkor inkább a szakmai párbeszédben hiszünk, vagyis ha valakinek kérdése van, az ajtónk továbbra is nyitva áll. Politikusok nem szoktak kopogtatni.
Szabó Gergely 2014 decembere óta vezeti a MET Magyarországot, ahol a cég üzletfejlesztési és működési stratégiájának kialakításáért, megvalósításáért és ellenőrzéséért felel. 2011 és 2014 között a MET Csoport kereskedelmi központjában, a svájci székhelyű MET International AG ügyvezető igazgatójaként dolgozott. Ezt megelőzően a MOL Energy Trade Kft. beszerzés és strukturált kereskedelem igazgatói pozícióját töltötte be 2010 és 2011 között. 2007-ben csatlakozott a MOL-csoport Gáz divíziójához, ahol üzletfejlesztési szakértőként dolgozott. Pályája kezdetén az Egyesült Államokban a Friedman Billings Ramsay befektetési banknál szerzett tapasztalatot. Szabó Gergely a Budapesti Corvinus Egyetemen végzett közgazdászként, vállalati pénzügyek szakon.
Forrás: NRGreport.com
