Interjú Lakatos Benjaminnal, a MET Holding AG vezérigazgatójával (Forrás: Figyelő)

Az energiakereskedelemmel foglalkozó, svájci központú MET Holding AG vezérigazgatója egyben a csoport legnagyobb magánszemély tulajdonosa is. A társaság az elmúlt egy évben a politika és a közvélemény érdeklődését elsősorban a Magyar Villamos Művekkel (MVM) kötött üzleteivel vívta ki. Lakatos Benjamin a Figyelőnek adott exkluzív interjújában erről, illetve a cég múltjáról és jövőképéről is elárult eddig soha nem közölt részleteket.


Majdnem egy éve foglalkozik a hazai sajtó rendszeresen a MET-csoporttal. Ön mint a társaság első számú vezetője eddig nem adott interjút. Most mégis kötélnek állt, és cégcsoportjukról s a végső tulajdonosokról is többet árul el.Mi változott?

Olyan szintre jutott a boszorkányüldözés és a tevékenységünk démonizálása, hogy ideje pár dolgot helyre rakni.

Miért nem kommentálták már korábban is a kiszivárogtatott információkat?

Nem voltunk felkészülve, a saját üzletünkkel foglalkoztunk. Az áprilisi választási környezetben tudatosan nem akartunk megszólalni. Szakmai cég vagyunk, a politikától távol tartjuk magunkat. Velünk kapcsolatban egyébként sem az MVM-mel kötött szerződéseink az érdekesek, hanem a valódi sztorink. Azzal pedig csak pár év múlva szerettem volna előállni, akkor, amikor már egy európai léptékben is jelentős energiakereskedő céggé válunk. De az élet ezt most előrébb hozta.

24,6 százalékkal ön a társaság legnagyobb magánszemély tulajdonosa. Hogy vált azzá?

Eredetileg nem voltam tulajdonos, de 2012-ben az akkor 50-50 százalékban tulajdonos Moltól, illetve az RP Explorer Fund nevű cégtől 10-10 százalékot megvettem, amelyhez 2013-ban még további 4,6 százalékot vásároltam.

Mindez nem tűnik olyan nagy titoknak. Eddig miért nem láthattuk ezt ilyen tisztán?

Nagy titok valóban nem volt, hiszen több száz partnerünk is tudta. De nagy segítség volt az elmúlt hét évben, hogy kisebb nyilvánosságban dolgozhattunk. Egyszer Londonban mondta nekem valaki az iparágból, hogy valamit nagyon jól csinálunk, ha ekkorák vagyunk, és még soha nem hallott rólunk.

Igen, de közben a magyar politika harcot hirdetett az állammal szerződő nem transzparens vállalatok közbeszerzési indulása ellen. Ilyen közegben indokolt állampolgári igénynek tűnik, hogy ismerjük annak a cégnek a végső tulajdonosait, amellyel az állam nagy értékű szerződéseket köt.

Azt, hogy a MET nem transzparens, visszautasítom. Működésünk a legszigorúbb mércével is átlátható. Meg kell, hogy értse mindenki, versenykörnyezetben léteznek üzleti titkok. Nem fogunk többet elárulni, mint ami jogszabályilag indokolt, illetve mint amennyit versenytársaink elárulnak a működésükről, szerződéseikről. Ellenkező esetben versenyhátrányba kerülünk.

De visszatérve önre, eddig nem tudtuk, hogy Lakatos Benjamin a legnagyobb, 25 százalék körüli tulajdonos.Mi az ön szerepe?

Azt szoktam mondani, hogy nekem kettő és fél gyerekem van. Kettő otthon és a MET a fél. Mostanában ez a fél gyerek egy kicsit problémásabb, mint az otthoniak. Az egész társaság üzleti modellje s koncepciója az én fejemből pattant ki, én találtam ki a MET-et. Jókor voltam jó helyen, és szerencsém is volt.

Mikor történt mindez?

2005–06 körül még nem volt szétválasztva az európai gázpiacon a kereskedelem s a fizikai eszközök birtoklása. Általában minden országban volt egy hatalmas gázvállalat, az birtokolta a tárolókat, a vezetékeket, a kereskedelmet. Én a Molnál dolgoztam, és részt vettem a gázüzletág értékesítésében az E.ON felé, de valójában nem voltam gázipari szereplő, pénzügyes hátterem volt. Én nem gázellátásban gondolkodtam, hanem opciókban, árakban, árfolyamokban.

Aztán megváltozott az uniós szabályozás. Ez mit jelentett?

A gázkereskedelemben a belépési limit hirtelen leesett egymilliárdról egy euróra. Szétválasztották a szabályozásban a kereskedőket a nagy infrastruktúra-tulajdonosoktól. Talán ha száz gázpiaci topmenedzser értette, hogy mi történik. Én voltam ezek közül az egyik legfiatalabb. A gázkereskedelemhez négy tényező kell, fizikai/kereskedelmi pozíciók, kiváló emberek, finanszírozás és informatikai rendszerek. A legfontosabbak az emberek. Rendkívül büszke vagyok a MET-es csapatra, csupa kiemelkedően jó képességű, motivált fiatal, akik hajlandók akár éjjel-nappal is dolgozni a cégért s a személyes sikerükért.

Honnan volt meg önöknek ehhez a csapat?

Fokozatosan tettük össze a csapatot, és nagyon sokat képeztük magunkat. Teljesítmény alapján bónuszban fizettünk, másokhoz képest sokat. Ez a nagy energiatársaságoknál nem volt elképzelhető. Egyébként ekkor még a Mol volt a tulajdonosunk, és nem érezte magát biztonságban, mert óriási pénzekről döntöttünk pillanatok alatt. Támogató volt, miközben azonban eleinte csak ezrelékben mérhető eredményt adtunk a csoporthoz, idegességben ennek sokszorosát jelentettük a menedzsmentnek. Egyéves előkészítő folyamat végén a napi működésünk tekintetében leszakadhattunk a Molról, de a cég szerencsére tulajdonosunk maradt, ami fontos előnyt jelentett a mi üzletünkben, különösen a kezdeti fázisban.

Miért volt ez jó a Molnak?

Mert konszolidációs körön kívül tudhatta a kockázatunkat. 50 százalékos tulajdonnal és irányítási kontroll nélkül ha mi buktunk volna, nem kellett volna fizetnie. Mi pedig mindenkivel tudatosítottuk, hogy a Mol nem fog értünk jótállni. Kellett azonban egy másik tőkeerős tulajdonos is, amely finanszíroz minket, végül kétszer 15 millió eurót kaptunk a két tulajdonostól.

A másik tulajdonos volt az orosz hátterű Normeston?

Igen, őt a Mol hozta. Mi, vagyis a menedzsment is szerettünk volna tulajdont kapni, ezen egy-két évig még harcoltunk. Aztán a Normeston – a korábbi ígéretei ellenére – nem tudott orosz gázforrással segíteni, így eladta a részét az RP Explorer Fundnak. A mi koncepciónk viszont sikeres lett, ezért meggyőzhettem mind a két tulajdonosi csoportot, hogy adjon nekem 10-10 százalékos részesedést.

Ajándékba?

Nyilván nem. Felértékeltük a vállalatot, és piaci áron.

Honnan volt ennyi pénze?

Nem volt. Halasztott fizetéssel a későbbi osztalékokból vásároltam.

Hogy áll a vételár kifizetésével? Van még hátra részlet?

Nincs, ki van fizetve.

Ön szerint mennyit ér a MET-csoport? Csak hogy belőjük, hol is állna a leggazdagabbak listáján.

Nem vagyok az élbolyban. Nálunk ugyan nagy az árbevétel, de kicsi a nyereséghányad, olyanok vagyunk, mint egy bank, amely devizát vált. Ha egy évben a forgalom nettó egy százalékát megnyerjük, már nagyon örülünk. Eddigi hét évünk alatt mintegy 400 millió euró profitot termeltünk, amelynek a fele most is a cégben van. Természetesen a társaság értéke szempontjából a jövő nyereségtermelési képessége a meghatározó.

Csak ön tulajdonos a menedzsmentből? A többiek miért nem vásároltak?

Nem egyedül vagyok tulajdonos. Az egyik cégem elnevezése, a MET ManCo AG a többiekre is utal. Örömmel várom azokat a vezetőtársakat, akik olyan hozzáadott értéket termelnek, hogy rákényszerítenek engem arra, hogy beengedjem őket a tulajdonosok közé. A másik cégem neve Deneb Algedi. Egy csillag után.

Csillag? Magára utal ezzel a szerény névválasztással?

Ez egy kisebb csillag (nevet). Személyes történet a névválasztás, nagyon tiszteltem a nagyapámat, aki mérnök és asztrológus volt. Sokszor tartott órákat a lakásán. Tőle hallottam erről a csillagról. A Deneb Algedi az arab elnevezése a latin nevén talán jobban ismert Capricornus csillagkép legutolsó csillagának.

Messze ön lett a tulajdonosok közül a legnagyobb. Ilyen kiemelkedő szerepe volt a vállalatnál?

Az ötlet az enyém volt, és a kezdeti csatákat is én vívtam, de az út már csapatjáték volt. Heti száz órákat dolgoztunk. Korábban én a paksi atomerőműnél láttam ilyen cégkultúrát, hogy a családok a vacsoránál is a vállalatról beszélgettek. Az első öt évben nélkülem még összedőlt volna a cég, de most már ott tartunk, hogy fél év múlva én már helyettesíthető leszek. Ma már nagyon komoly vállalat vagyunk, a térség államaival is versenyképes a finanszírozásunk, kiváló a kockázatkezelésünk, működő trading floorjaink vannak Svájcban és Londonban. A legfontosabb versenyelőnyünk pedig az, hogy remekül integrált, szinte real-time rendszereink vannak. Ha egy értékesítő kolléga köt egy üzletet egy nagyfogyasztóval, ez az információ eljut a logisztikával, a tárolással, a kereskedelemmel és a devizaügyletekkel foglalkozó kollégákhoz is. Egy gázszerződésnek sok egyéb következménye is van.

Térjünk rá az orosz kötődésű tulajdonosaikra. Az említett Normeston kiszállt, viszont, ha jól tudom, ma is ennek a társaságnak a tulajdona a Benczúr utcai székház, ahol dolgoznak.

Megmaradt a jó kapcsolat. A Normeston egy komoly cég, remélem, hogy fogunk még velük üzletelni, például a londoni olajkereskedelemben.

Olaj? Akkor, ha jól értem, a Normeston egy orosz olajtársasághoz kapcsolódik, amelynek lehetett volna gázforrása, de végül nem lett?

Nem lett.

A cég esetleg a Lukoilhoz kötődik? Hiszen a Benczúr utcai székházban működik a hazai Lukoil is, és az annak a benzinkútjait megvásárló Norm Benzinkút nevű társaság neve is a Normestonra emlékeztet.

Ez tőlünk független.

Ha a Normeston tulajdonosait nem is kommentálják mélyebben, de azt bemutatták, hogy a MET jelenlegi végső tulajdonosai között is van egy orosz magánszemély, Ilya Trubnikov. Nekem nem ismerős a név. Ki ő?

A szakmában ismert, 57 éves, orosz–kanadai állampolgár, kicsit hasonló utat járt be, mint mi. Felépített egy gáz- és olajipari technológiai céget, az NGKS-t, amely világszerte, például Norvégiában, Ománban, Mexikóban, Pakisztánban és még sokfelé dolgozott, majd a válság előtt, 2007-ben eladta ezt a társaságot az egyik legnagyobb gázvezetékes technológiai vállalatnak, a texasi Weatherfordnak. Gondolom, ebből szép jövedelemre tett szert. Azóta ingatlan- és tőzsdei befektetései vannak.

Hogyan találták meg, ki hívta őt?

Erről szinte semmit nem tudok, a Normeston tárgyalt vele.

Mennyire kötődik Ilya Trubnikov úr az orosz államhoz vagy valamelyik nagy orosz olaj- vagy gázcéghez? 

Tudomásom szerint nem kötődik.

Nem segít beszerzési forrásokban? Egyáltalán miben tudja a társaságot támogatni?

Nagyon fontos, hogy a tulajdonosaink nem vesznek részt a cég működtetésében. Egyedül Nagy György van benne az igazgatóságban. Trubnikov úrral és más tulajdonosokkal nincs érdemi kapcsolatunk. Legalábbis egyelőre. Gondolom, ha egyszer nem fizetnénk osztalékot, hallanánk róluk.

A további két tulajdonosuk, Garancsi István és Nagy György tulajdonosi szerepe már korábban is ismert volt. Ők mennyire önállók a MET-történetben?

A MET nem az ő közreműködésükkel nőtt fel, ez a mi sikerünk, de az nagy segítség volt, hogy bíztak bennünk, mert a pénzük nélkül nem valósult volna meg a sztori. De nem szakmai befektetők, a pénzükkel segítették a vállalatot.

A kérdésemben nem is arra gondoltam, hogy mennyire értenek önállóan a gáziparhoz, hanem arra, hogy segítette-e a céget az, hogy Garancsi István Orbán Viktorral és Hernádi Zsolttal is barátságban van, vagy az, hogy Nagy György szoros üzleti kapcsolatban van Csányi Sándorral? Politikusok, Mol-vezetők – ez azért segíthet.

Egyszerű a válasz: nem volt ilyen tulajdonosi segítség. A sikereinket ne akarja tőlünk senki elvenni. Viszont ez a kérdés alkalmas arra, hogy elmeséljek valamit az MVM-történetről. Mindenki azzal vádol minket, hogy aránytalan előnyünk származott a HAG (osztrák–magyar gázvezeték) kapacitásának megvásárlásából. Tudja, hogy valójában hogyan történt mindez? Engem a szívroham kerülgetett, amikor az ominózus rendelet kijött a Magyar Közlönyben. Egy csapatépítő tréningen vettünk részt, ott dugták elém a kollégák a hirdetményt. Ha ugyanis hirtelen megváltoznak a szabályok, akkor egy kereskedőnek nagyon nehéz dolgozni. A 2011-es HAG-rendelet azért érintett rosszul minket, mert a megelőző években mi voltunk az egyik nagy használói a kapacitásnak, és arra számítottunk, hogy a következő tenderen ismét nyerünk belőle. A szabályozási változás egyik nagy vesztesei éppen mi voltunk.

Nem ez hozta önöket helyzetbe? A megelőző gázévekben mennyi gázt hoztak be?

A MET magyarországi gázforgalma a megelőző gázévben már több mint 2 milliárd köbméter volt, a HAG-tender óta nem nőtt, hanem csökkent a forgalmunk.

De már nem kellett fizetni a vezetékért…

Ez egy nagy tévedés. Sokkal többet fizettünk, mint a megelőző évben. Sajnos nagyon kevesen értik ezt az üzletet. Másban volt a nyereség. Egy nagy előnyünk volt, hogy mi előbb vevőket szereztünk, és utána igazítottuk hozzá a gázforrásokat. A többieknek már megkötött, többnyire hosszú távú forrásszerződéseik voltak. Az E.ON portfóliója volt akkor a legnagyobb, a HAG-kapacitásról is eleinte csak az E.ON-nal tárgyalt az MVM.

Mármint arról, hogy ki hozhat be rajta „olcsó” gázt?

Az olcsó gáz városi legenda, semmi köze a valósághoz. A villamos művek a kapacitással azonnal kapott egy fizetési kötelezettséget, a vezetékhasználat díját, és nem volt portfóliója, nyugati kapcsolata. Ez így egy veszteséges pozíció volt számukra. Mi persze rohantunk a helyzet után, mert tudtuk, hogy nekünk ér a legtöbbet a HAG, de eleinte nem tárgyalt velünk senki. Úgy kerültünk vissza az asztalhoz, hogy az E.ON nem volt hajlandó még az MVM önköltségét sem megfizetni. Akkor még azt gondoltuk, hogy nekünk sem ér annyit a szállítási lehetőség, de július 21-én mégis aláírtunk egy szerződést. Több milliárd forintot fizettünk azért, hogy kialakuljon egy stratégiai együttműködés a Magyar Villamos Művekkel.

De ez azért utólag csak megérte, nem?

Ez tudatos döntés volt a részünkről, akkor kihúztuk az MVM-et az induló veszteségéből. A villamos művek az első évben eladta a ráruházott kapacitás 100 százalékát, a későbbiekben már csak a kétharmadát, mi pedig mindig vállaltuk, hogy amit nem tud hasznosítani, azt ránk tolhatja. Olyan eladási opciót kapott tőlünk, hogy a végül felesleges kapacitásokat jelentős felárral át tudta adni nekünk. Mi soha, sehol, senkitől nem kaptunk ilyen opciót, pedig nagyon sokat fizetnénk érte.

Nem igaz tehát, hogy az elmúlt években rendre önök kapták a HAG-kapacitás 100 százalékát?

Dehogy. A vezetékkapacitás 30 százalékát vettük meg évente, és az opció keretében évente 3–7 százalékot még át kellett vállalnunk. Ráadásul jóval többet fizettünk ezekért a kapacitásokért, mint a legtöbb egyéb kapacitáshasználó. Az más kérdés, hogy mi sokszor tudtuk ezt jól hasznosítani. Az első két évben nyereséget termeltünk ezen az üzleten, de az egész MET-csoport eddigi legnagyobb vesztesége is idekötődik: az utolsó, már lezárt gázévben, 2013–14-ben óriásit buktunk.

És a jó években, így a legnyereségesebb 2012-ben mennyi nyereséget jelentett az MVM-üzlet?Gyakran felmerül a kérdés, hogy azt miért nem a villamos művek maga realizálta?

Nem volt ehhez végfogyasztói portfóliója. Az MVM menedzsmentje a lehető legjobb döntést hozta, mert egy ilyen típusú tevékenység felépítése több év. Ami pedig a 2012-es nyereségünket illeti, Európa-szerte ez volt a legerősebb év a gázkereskedelemben. Libikókázott az olajár, és akkor robbant be az, amire mi már vártunk, hogy az európai gázpiac olyan tradingpiaccá alakul át, mint az olajszegmens. Ezeken a lehetőségeken sokkal többet kerestünk, mint az MVM-üzlettel. És az eddigi nyereségeink fele még mindig a vállalatban van. Amikor 2012-ben nagy osztalékot vettünk fel a magyar cégből – amely az összes addigi év eredménye volt –, azt is visszatettük a svájci társaságba, és abból alakítottuk ki a kinti működést.

A magyar–orosz hosszú távú gázszerződés megkötése előtt állunk. Ez mennyire szorítja ki az önök üzletét?

Maga a hosszú távú gázszerződés közvetlenül nem hat ránk, de közvetve igen, mert az abban foglalt árral kell majd versenyeznünk. Mi azonban soha nem csak Magyarországról beszélünk, magam is egyre ritkábban járok haza, mert a gázkereskedelemben minimum regionálisan, de sokkal inkább európai léptékben érdemes gondolkodni.

Bárhol vehetnek, bárhol eladhatnak?

Ma már mindenhol megvalósultak az összekötő infrastruktúrák. A mi üzletünknek ma még a 75 százaléka gáz, ez pedig azt jelenti, hogy az egész kontinentális Európában képesek vagyunk gázt mozgatni. Ezért is állok értetlenül, amikor az állammal mutyizó kis magyar cégként beszélnek rólunk. A régió legnagyobb gáztőzsdéjén, az osztrák VTP-n mindig dobogósok vagyunk a forgalmi listákon, és a kontinentális Európa legnagyobb tőzsdéjén, a holland TTF-en is a top 15-ben vagyunk.

Sérelmezi, ahogy beszélnek önökről. Gondolom, akkor azzal sincs megbékélve, hogy korábban sok szerződésük kikerült a netre? Itt az volt a baj, hogy ezek publikussá váltak, vagy azt állítják, hogy valótlan adatok kerültek fel?

Rosszul éltük meg ezt a kiteregetést, ez nem szokás. Hiszen, ha látják a jelenlegi szerződéseinket a versenytársak, azt azonnal nyereségszerzésre használhatják a mi kárunkra. Ráadásul a kísérőszöveg, a tálalás is meseszerű volt. Sokáig nekem is A Da Vinci-kód volt az egyik kedvenc könyvem, rendkívül szórakoztató, tele valósnak tűnő történettel, de ez nem azt jelenti, hogy igaz is.

Sok politikai erő, parlamenti párt is kérdésekkel, feljelentésekkel, felszólalásokkal élt.Mit lépnek?

– Megkerestük őket, hogy elmondjuk a MET valós történetét. Ma 4 milliárd eurós árbevételünk van, és ha kontinentálisan is komoly szereplők szeretnénk lenni stabilan, akkor ezt meg kell duplázni. Ez a növekedés egyáltalán nem Magyarországról fog jönni. Nem akarunk senkit minősíteni, és természetesen nem kell minket szeretni, de az felháborító, hogy milyen szakmaiatlan véleményeket pufogtatnak rólunk a különböző parciális érdekek mentén megszólalók.

Egy Svájcban megjelent cikk Orbán Viktor miniszterelnök megszaporodó svájci útjait is a MET-tel magyarázta, azazhogy akkor önök találkoztak…

Butaság. Ebben az időszakban nem is voltam Svájcban. A miniszterelnök úrral háromszor ráztam kezet életemben nyilvános eseményeken, szerintem ő azt sem tudja, hogy én ki vagyok.

A 444.hu is részletes cikkben foglalkozott a MET-tel és felvázolt egy olyan modellt, amelyben a RosUkrEnergo és az EMFESZ mintájára orosz potentátok kedvezményes gázzal magyar oligarchákat, politikusokat támogató struktúrát építenek ki. Most, hogy megmutatták a tulajdonosaikat, hát, tényleg van önöknél orosz szál.

Ez megint csak városi legenda, semmi köze nincs a valósághoz. Ahogy az MVM-től sem kaptunk semmit ajándékba, úgy az orosz partnereinktől sem kaptunk kedvezményes árú gázt.

A magyar piacon is vásároltak tavaly. A Figyelő nemrégiben Szabó Gergellyel, a hazai cégük vezérigazgatójával is interjút közölt. Őt még erről nem kérdeztem, de azóta azt hallottam, hogy a Magyar Telekommal is tárgyalnak egy joint venture-ről.

A lezárt tranzakciókról tudok beszélni. Megvettük a Dunamenti Erőművet (DERT) és a GDF áramportfólióját, előbbi volt a lényegesebb. Olyan eszközöket keresünk, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a mi portfóliónkkal. Még mindig tárgyalunk néhány kisebb tranzakcióról Magyarországon, de a MET-csoport következő jelentős eszközvásárlása nem Magyarországon lesz. A DERT egy reálopció számunkra, az értéke az, hogy oda mindig el tudunk adni nagy mennyiségű gázt.

Svájcban van a székhelyük. Mit szóltak a január 15-i frankparához?

A svájci működési költségeink eddig sem voltak alacsonyak, de most tovább emelkedtek. Bár a frank helyzetét jól láttuk, valamennyi veszteséget elszenvedtünk, ugyanakkor a kockázatkezelésünk jól vizsgázott, így a mínusz elviselhető mértékű maradt. Sokat változott a pozíciónk Svájcban. Nemrég le tudtunk igazolni egy tradingcsapatot az egyik energetikai világcégtől, akiket egy komoly bank is csalogatott. Nem sokkal később a pénzintézet globális árupiaci vezetője repülőre szállt, és csak azért meglátogatott minket, hogy megnézze, kiket választott ez a csapat – helyettük. Az jó érzés volt.

 (Brückner Gergely)

Lakatos Benjamin

38 éves, két gyermek édesapja. Iskoláit az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végezte, a State University of New Yorkon szerzett MBA-ösztöndíjat. Dolgozott a Mol-csoport különböző posztjain, majd megalakulása óta vezeti a MET-et. Hobbija a 2 és „fél” gyereke, valamint fizika témájú könyvek olvasása.