Az olajárakhoz hasonlóan az utóbbi években meredek esést mutattak világszerte a gázárak is. Hogyan érinti ez általában a gázkereskedő cégeket és konkrétan a MET-et?
A helyes válasz erre a kérdésre minden gázkereskedőnél az kellene, legyen, hogy sehogy, hiszen elviekben az ilyen cégeknek a kereskedési tevékenység során nem lenne szabad spekulálni. Ilyenkor az abszolút árnak nincs hatása az üzletre. Ezt nem mindenki csinálja így, sokan elcsábulnak, hogy nyitva hagyjanak pozíciókat. Ez pedig, ha belegondolunk, nem sokban különbözik attól, mintha elmennének rulettezni. Több cég azonban a régióban sokat keresett azzal, hogy a gázárak tartós esését meglovagolta, de most fordult a trend és jellemzően veszteségben vannak, pontosan azért, mert a korábbi gyakorlatnak megfelelően nyitva hagytak pozíciókat. Nekünk nem ez az üzletünk.
Az alacsony gázárak milyen piaci folyamatokat indítottak el Európában? Hogyan alkalmazkodnak a gázpiac szereplői a megváltozott piaci környezethez? Mit gondol, meddig maradhatnak fenn Európában a jelenlegi alacsony gáz- és áramárak?
Az, hogy magas ár, meglehetősen relatív. Sokan egyébként azt mondják, hogy ez a normál ár és a korábbi gázárak túlhúzottak voltak. Az alacsony gázárak költségeket csökkentő és beruházás-élénkítő hatása mellett van egy fontos trend, amiről nem szabad megfeledkezni, mégpedig az egyre csökkenő gázfogyasztás. Ez évek óta tart, és ha úgy tetszik, azt is mondhatjuk, hogy ennek az alacsonyabb felhasználásnak a következményei az egyre csökkenő gázárak. A gázárakban a 2008-2009-es gazdasági válság után következett be éles visszaesés, ami egy olyan szerződéses környezetben érte a piac szereplőit, amikor jellemzően mindenki long pozícióban volt a hosszú távú orosz gázszerződéseivel. Amikor láthatóvá vált a nagy európai inkunbensek (például: E.ON, RWE, GDF) számára, hogy nem sikerül átvenni a szerződéses "take or pay" volumeneket, megpróbálták újratárgyalni a szerződéseiket, de a volumenek egy részével akkor sem tudtak mit kezdeni, ezért kénytelenek voltak azokat a piacra önteni. Ennek köszönhette az európai gázpiac a likviditását.
Ha a mostani környezetet nézzük, nem igazán látok okot arra, hogy a gázáraknak miért kellene a jelenleginél jóval magasabbaknak lenniük. Talán az hozhat változást, ha a következő években Európa az LNG elsőszámú felvevőpiacává válik.
Az áramhoz hasonlóan a gáznál is az egységesedő európai piac irányába mutatnak az Unió törekvései. Hol tart ez a folyamat? Milyen fontos változások történtek az utóbbi években? Egyáltalán melyek azok a tényezők, amik ezt megnehezítik?
Nyugat-Európa 10 évvel ezelőtt is nagyon hatékony gázpiac volt, jól diverzifikált beszerzési forrásokkal, már akkor volt LNG, norvég gáz, orosz gáz, azeri gáz. Ez természetes likviditást biztosított a piacnak. Ettől keletre viszont nagyon durva volt a helyzet, még öt évvel ezelőtt is: ezekben az országokban egy-egy inkunbens cég rátelepedett a határpontokra, megvette a kapacitásokat, és így egész egyszerűen más forrásból nem lehetett a piacot gázzal ellátni. Az utóbbi években viszont sokat javult a helyzet, Magyarországon is, részben a korábban említett megnövekedett likviditásnak köszönhetően: az osztrák határponton és a TTF holland gáztőzsdén jegyzett árak között már alig van különbség, nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy ez már egy egységes európai piac legyen. Ez nem mondható el ugyanakkor az áramárakról, a magyar és a német árak között mintegy tíz euró különbség van megawattóránként. Régen így volt a gáznál is, most itt a különbség nagyjából egy euróra csökkent. Szokták mondani, hogy az áramhoz képest a gázpiac fejletlenebb, kevésbé hatékony, ez azonban a régióra nem igaz, sőt, termékkínálatban, a termékek szofisztikáltságában is már a földgáz az erősebb.
Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt milyen szerepet tölt be az európai földgázpiacon?
A régió országait a távolabbi múltban lényegében kizárólag vezetékes orosz gáz látta el, a kérdés pedig az volt, hogy melyek lesznek azok a tranzitországok, ahol a nagy gázvolumenek átmennek. Ebben Magyarországnak nem jutott központi szerep, szemben Ukrajnával, vagy Szlovákiával. Ez a környezet teljesen meg fog változni, amint az oroszok kiüresítik az ukrán gáztranzitot. Ez Magyarországnak lehetőséget jelenthet. Ezen a ponton fontos még kitérni arra, hogy az egyes országok közti gázszállítás az utóbbi években hogyan változott Kelet-Európában. A Gazprom régen Európának ezen a részén úgynevezett szigetfelosztást csinált, a piacok között nem volt átjárás, a hosszú távú szerződésekben kapott gázt nem lehetett külföldre vinni. Az egyes országokban így jelentős eltérések lehettek a gázárak között. Ennek a helyzetnek a megszüntetése a brüsszeli politika középpontjában volt.
Hogyan lehet elérni a szabad termékáramlást? Egyrészt határkeresztező kapacitásokat építünk, másrészt kitárgyaljuk, hogy a beszállítói szerződésekben lehetőséget kapjunk a gáz kereskedelmi célú felhasználására is. A határkeresztező kapacitások kiépítésében nagyon jól áll Magyarország: megépült a szlovák vezeték, az ukrán határkeresztező ponton jelentős kapacitásbővítés volt, megépült a horvát és a román összekötő, és Ausztria felé is megvan a kapcsolat, ahogy a tranzitvezeték miatt Szerbia felé is. Magyarországnak emellett az is jelentősebb geopolitikai erőt adhat, ha megépül az adriai LNG terminál, ezzel ugyanis egy teljesen más árazási logika mentén újabb forrással bővül a piac.. A horvát gázimport kevesebb, mint 1 milliárd köbméter, így az ide érkező LNG nagy részének tovább kell majd jönnie leginkább Magyarországra. Ezért az adriai projektet a magyar fél támogatása nélkül nem is lehet megvalósítani.
A jelenlegi árkörnyezet támogatja az LNG beruházásokat?
Igen, mindenképpen. Mi is ezért léptünk be az LNG-piacra, idén meg is kötöttük az első szerződéseinket. A piac kapcsán érdemes megemlíteni a palagáz-forradalmat, aminek következtében az USA az egyik meghatározó gázexportőrré vált a világpiacon, jelenleg sok visszagázosító terminált alakítanak át cseppfolyósító terminállá, követve az iparági változásokat. Ez a kínálatoldali sokk erősen megmutatkozik az LNG piaci árakban. A matek persze most sem úgy néz ki, hogy ezen a világ minden pénzét meg lehet keresni, de sok LNG-projekt már megáll üzleti alapon, Európában is.
Utalt rá, hogy az európai földgázpiacon nagy lépések történtek az egységesedés irányába, gondolom, ez a gáz árazásában is változásokat hozott. Hogyan árazzák egyáltalán a gázt? Az olajon kívül mihez lehet még kötni az árat?
Kezdjük talán ott, hogy mi volt régen. Amikor minden kelet-európai országnak egy szerződése volt, a hosszú távú orosz gázszerződés, az árazás alapvetően olajár formulával történt. Már közel 10 évvel ezelőtt is arról ment a vita, hogy jó-e ez a módszer, de ha belegondolunk, volt alapja, hiszen régen az olaj volt a legfontosabb helyettesítő energiaforrás az erőműveknél, jelentős tartalékokat kellett tartani arra az esetre, ha kiesik a gáz. Ezt a világot régen elhagytuk már. A változásokat felgyorsította a 2008-as válság, amikor a nagy európai energetikai cégek sorra panaszkodni kezdtek, hogy miért fizettetik meg velük a hosszú távú szerződésekben az akkori magas olajárakhoz kötött gázárakat, miközben a kisebb szereplők az általuk "take or pay" alapon megvett gázt feleáron áron adják-veszik. Szép lassan elkezdték módosítani ezeket a szerződéseket, először csak részben, aztán egészben, megindult a hosszú távú szerződéseknek a nyugat-európai tőzsdei gázárakhoz való indexálása.
Jelenleg általánosságban azt lehet mondani, hogy az egész európai gázpiac a nyugati tőzsdei gázárakhoz van árazva, a kérdés csak az, hogy hol, mekkora a spread. Magyarországon a gázt a holland TTF-hez és az osztrák tőzsdei árakhoz kötjük. Ezek persze csak a fundamentumok, az, hogy a szerződésekbe végső soron milyen ár kerül, a tárgyalások eredménye. A MET egyébként az árazásban meglehetősen nyitott, fix árakat is kínálunk, más egyéb árupiaci termékekhez és nyersanyagokhoz is tudunk árazni; a lényeg, hogy legyen annak a terméknek is jegyzett piaca. Sok cégnek ez egyfajta természetes fedezetet jelenthet. Összességében elmondható ugyanakkor, hogy a piac még nem eléggé szofisztikált, nincs még igény azokra az árazási megoldásokra, amelyek már egyébként rendelkezésre állnak. A jövő azonban ebbe az irányba mutat.
A gázkereskedelmi volumennek mekkora hányadát adják a MET-nél a tőzsdei és tőzsdén kívül kötött ügyletek? Lehet a gáznál egyáltalán klasszikus értelemben vett tőzsdékről beszélni?
Amikor gáztőzsdéről beszélünk, akkor valójában egy OTC-piacról beszélünk, ténylegesen tőzsdeként működő intézmény egyedül a brit gáztőzsde. Még a holland TTF is egy OTC-piac, igaz, van mellette elszámolóház, de mégis mindenki az OTC-n keresztüli ügyletkötést választja. Ennek oka, hogy bár a tőzsdék az utóbbi években megpróbálták magukhoz vonzani a gázkereskedelmet, a nagy volumeneket nem sikerült áthozniuk. A teljes gázkereskedelmi tevékenységünknek jelentős részét bonyolítjuk le ezeken a piacokon, egy évben a teljes magyar földgázfogyasztás dupláját mozgatjuk meg Európában a főbb szállítási pontok között. Az osztrák gáztőzsdén (VTP) minden hónapban az első három legnagyobb forgalmat jegyző gázkereskedő között vagyunk, a TTF-en pedig benne vagyunk az első tízben. Gyakorlatilag ez utóbbin történik egész Európa földgázpiacának a kiegyensúlyozása.
A gáz mellett az árampiacon is ott van a MET, megvásárolták a Dunamenti Erőművet. Mi indokolta az árampiacra való belépést?
Az utolsó igazán jó év 2012 volt a gázpiacon, ekkor még meglehetősen jó marginokat lehetett elérni, ezek azóta folyamatosan szűkülnek. Ezt akartuk ellensúlyozni az új piacokra való belépéssel: ilyen volt az olaj, és ilyen az áram is. Az árampiacra már régen terveztük a belépést, még azt megelőzően kialakítottuk kereskedőcégünket, hogy erőművet vettünk volna. A Dunamenti Erőműben jó lehetőséget láttunk, kapóra jött, hogy a GDF ki akar szállni. Számunkra az erőmű egy reálopció, ha akarom, át tudok tenni gázpiaci eszközöket az árampiacra, a gázpiaci rugalmasságomat árampiaci rugalmassággá tudom alakítani. Ha ez megéri, meg fogom tenni.
Terveznek még bővíteni áramtermelésben?
Mindenben tervezünk terjeszkedni. Nagyon sok tranzakción dolgozunk, ezek jellemzően külföldi ügyletek.Persze itthon is nyitottak vagyunk, az elmúlt évek energetikai eszközeladásainál is mind ott voltunk, ezek nagy részében sikerült is megállapodnunk.
Mit gondol általánosságban a földgáz, mint energiahordozó jövőjéről? Milyen szerepet tölthet be az uniós országok energiamixében közép-hosszú távon? Nőhet, vagy csökkenhet a szerepe az áramtermelésben?
Szerintem a földgáz szerepe alapjaiban nem fog változni. A megújulók a jövőben sok energiaforrást kiválthatnak, a gázzal azonban nem tudnak mit kezdeni: azt a rugalmasságot, ami a rendszernek szükséges, csak ezek az erőművek tudják megadni. Nem véletlenül Magyarországon is arról folyik a gondolkodás, hogy legyen kapacitáspiac, hiszen ha ezeket a gázüzemű erőműveket kivennénk a rendszerből, akkor nagy valószínűséggel az egész fejre állna.
2007-ben alakult a cég, akkor még 100 százalékos Mol-leányként, eredetileg a Mol gázpiaci ügyleteinek kezelésére, majd fokozatosan bővült a társaság, először a hazai, majd a nemzetközi tevékenységek megjelenésével. Mostanra pedig az Egyesült Királyságtól Moszkváig minden fontos piacon jelen van, ahol virtuális vagy fizikai gázkereskedés zajlik. Az elmúlt években a gáz mellé olyan termékek is bekerültek a kereskedési portfólióba, mint az LPG vagy az olaj, de máig a földgáz a meghatározó, a bevétel mintegy 70 százalékát, a fedezetnek pedig több mint 90 százalékát adja. Az árampiacra is belépett az elmúlt években a vállalat, megvásárolta a Dunamenti Erőművet.
Forrás: Portfolio.hu
