Az év végéig éles mozgások jellemezhetik az olajárat, a piacon legkorábban akkor láthatunk tisztán - véli a MET-csoport londoni olajkereskedő cégének a vezérigazgatója.

– A MET így vagy úgy, de eddig mindig a gázügyleteivel került be a hírekbe. Mióta foglalkozik a társaság olajkereskedelemmel is?

- Az üzletág hivatalosan 2013-ban indult, akkor döntött úgy a MET vezetése, hogy ki kell dolgozni egy olajipari stratégiát. Az elmúlt valamivel több mint két év alapvetően erről és a divízió kiépítéséről szólt. Profi csapatot raktunk össze a londoni központban olyan szakemberekkel, akik korábban megfordultak az ágazat legnagyobb szereplőinél is, például a BP-nél vagy a Trafiguránál.

- Pontosan mivel foglalkoznak ezek a szakemberek Londonban?

- Két kiemelt tevékenységi területünk van, mindkettő tényleges fizikai kereskedelem. Különböző forrásokból szerzünk be olajat a Fekete-tengertől a karibi térségig, és ezt juttatjuk el a fogyasztókhoz. A másik üzletágunk a kelet-közép-európai térségre koncentrál: ennek célja a vevői igények kiszolgálása, testre szabott megoldásokkal. Alapvetően nagykereskedelmi tevékenységet folytatunk. Hozzáférést biztosítunk az ágazat minden eleméhez, a teljes ellátási lánchoz, a finomítástól a különböző pénzügyi megoldásokon át a szállításokig.

- A MET anno Mol-leányként indult, és az olajipari cégnek most is jelentős részesedése van a társaságban. Az új tevékenységgel nem tévedtek a tulajdonos felségterületére? Változott emiatt a két cég kapcsolata?

- Nem igazán. Alapvetően továbbra is különböző munkát végzünk. A Mol integrált olajipari vállalat, a MET pedig egy fejlődő olajkereskedő társaság. A tevékenységeink inkább kiegészítik egymást, nincsenek átfedésben.

- Ezt hogyan kell érteni? Hol vannak a kapcsolódási pontok?

- A Mol finomítói kapacitása nagyobb, mint amennyi a térség kitermelése. Így vásárol is olajat, amelyet aztán finomít, és így ad el. Vannak integrált olajipari vállalatok, amelyek ezt a beszerzési tevékenységet maguk végzik, de akadnak olyanok is, amelyek kiszervezik. Ilyenkor jönnek képbe a kereskedőcégek, mint a MET. Az elmúlt időszakban például Kolumbiában és a Mexikói-öbölben jártam és kerestem olyan forrásokat, ahonnan kedvező áron tudunk olajat beszerezni. Mivel térségenként más és más típusú termékre van kereslet, a különféle forrásokból vásárolt, különböző minőségű olajakat tárolókban (angol kifejezéssel: blending pool) keverjük ki a megfelelő termékké. Igyekszünk versenyképes ajánlattal előállni a finomítói kapacitással rendelkező társaságok számára.

- Akkor értékesítenek a Molnak is?

- Igen, de itt a tulajdonosi kapcsolat nem jelent kizárólagosságot, és nem következik belőle egyedi elbánás.

- Ha már szóba kerültek a céges kapcsolatok: miért Londonban van a székhelyük? A MET-nek komoly svájci kötődése van, Genf pedig a világ egyik legnagyobb olajkereskedelmi központja.

- Valóban, de mint említettem, az első két év legfontosabb feladata egy ütőképes csapat felépítése volt. Márpedig hiába fontos központ Genf, a fizikai folyamatokat is ellenőrző nagy társaságok többsége, mint mondjuk a Shell, a Total vagy éppen a BP, még mindig Londonban székel. Így a munkatársak toborzása sokkal egyszerűbb volt itt. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak Londonban dolgoznánk. Svájcban és természetesen Budapesten is gyakran megfordulunk.

- Mekkora most ez a divízió?

- A mintegy 400 fős MET-csoporton belül globálisan 20 ember foglalkozik olajkereskedelemmel. Árbevétel és eredmény szempontjából még kicsik vagyunk, a csoport forgalmának egyelőre csak töredékét szállítjuk, hiszen induló vállalkozásról van szó. Néhány éven belül ez azonban változni fog.

- Milyen mértékben? Mik a célok?

- A legfontosabb célunk, hogy globálissá tegyük a tevékenységünket. Ehhez egyébként a jelenlegi piaci folyamatok nagyon jó lehetőséget teremtenek, hiszen az olajszektor igencsak felbolydult a közelmúltban. Nagyon komoly potenciált látunk például a transzatlanti szállításokban. Az Egyesült Államok és Európa közötti olajforgalom az árak különbözősége miatt biztosan növekszik, és ebbe szeretnénk mi is bekapcsolódni. Konkrét számokkal ugyanakkor nem szeretném korlátozni magunkat: úgy fogunk növekedni, ahogy a lehetőségeink engedik.

- A MET vezetője, Lakatos Benjamin azt nyilatkozta egyszer a Figyelőnek, hogy a kereskedőcégeknek nem az ár a fontos, hanem az, hogy legyen mozgás, volatilitás. Erre utalt, amikor a kedvező piaci folyamatokat említette?

- Igen, abszolút egyetértünk. Számunkra ráadásul több szempontból is kedvezők az ilyen nagymértékű mozgások. Egyrészt tudunk többletértéket teremteni a hagyományos olajvállalatoknak, hiszen számukra is fontos a kockázat csökkentése. Másrészt a fogyasztói megoldások üzletágunk által kiszolgált kisebb kelet-közép-európai vevőink is keresik az olyan rugalmas lehetőségeket, amelyek mérséklik a piaci bizonytalanságot.

- Továbbra is éles mozgásokat vár a piacon? Most éppen 40 dollár környékén jár egy hordó olaj ára, de még mindig hallani 25 körüli előrejelzéseket.

- Jó kérdés. Ha tudnám, hogyan alakulnak az árak, az igencsak javítana a piaci pozíciónkon. A viccet félretéve, nagyon sok olyan esemény, piaci sajátosság van, ami megnehezíti a prognózist. A jelenlegi túlkínálat, a palaágazat felfutása, majd nehézségei, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) lépései, a kiegészítő szolgáltatást nyújtó cégek, például a szállítmányozási vállalatok reakciói, hogy csak néhány példát említsünk. Rövidebb távon ugyanakkor nem csak ezek a tényezők alakíthatják az árakat.

- Hanem mi?

- A logisztikai és kiegészítő szolgáltatások, valamint a meghatározó kereskedők pesszimista előrejelzései nagyban hozzájárultak az olajár csökkenéséhez. Erre egy lehetséges megoldást nyújtanak a fedezeti ügyletek, amelyek védhetik a termelőket, amíg a fedezeti feltételek fennállnak. De ha ezek lejárnak, mielőtt az árak elfogadható szintre térnének vissza, a termelői oldalnak további nehézségekkel kell szembenéznie. Mivel nyilvános kimutatások szerint vannak olyan termelők, amelyek rendkívül magas árszinten kötöttek ilyen ügyleteket, úgy gondolom, hogy 2016 vége felé a piacok már megérzik a 30 dollár körüli olajár fájdalmas hatásait.

- És hogyan reagálnak a piacok? Elindul majd egy szép lassú drágulás?

- Valaki egyszer azt mondta, a legjobb gyógymód az alacsony árra az alacsony ár. Ilyen jegyzések mellett tartósan nem maradhat fenn a túlkínálat. A kínálati oldalról kiesnek azok a szereplők, akik ennyire olcsó olajnál már nem tudnak gazdaságosan működni, a keresletin pedig idővel megjelennek újak. Ha ezek a piaci folyamatok beindulnak, akkor lesz lehetőség tartós áremelkedésre, amelynek a vége valahol 60 dollár körül lehet.

- Ez logikusnak tűnik, csak éppen a kínálati oldalon most mintha nem annyira működnének ezek a piaci törvényszerűségek. Az OPEC például nem hajlandó visszafogni a termelését.

- Valóban így van, de az olajárak esését véletlenül sem lehet kizárólag arra fogni, hogy az OPEC vagy éppen Oroszország nem csökkenti az exportját. Ez is fontos tényező, de van másik nagyjából 15, ami a jelenlegi helyzet kialakulásához vezetett. Ráadásul ettől még a kínálat minden bizonnyal mérséklődik. Lesznek, akik egyszerűen nem bírják a versenyt, és kiesnek.

- Az amerikai palaolaj-kitermelők körében több ilyen lehet?

- Nem szükségszerűen. A jelenlegi árszinteken biztosan ebben a körben is akadnak majd olyan vállalatok, amelyek csődbe mennek, de a hagyományos olajipari társaságoknál ugyanígy várhatók hasonló események.

- Kicsit visszakanyarodva az OPEC-hez, elég sok konfliktus jellemzi mostanában a szervezetet. Vezethet ez szakításhoz?

- Az OPEC-tagok közötti kommunikációt mindig is konfliktusok terhelték. Ami most érdekes, hogy eddig a szövetséget egy közös cél tartotta össze: az olajárak magas szinten tartása. Tavaly ez az elv is megdőlt. Mindez azonban csak annyit jelent, hogy most olyan időszakot élünk, amikor az olajat nem használhatjuk iránymutatónak, ha meg szeretnénk jósolni, hogy mit lép a szervezet. Ez persze addig sem volt könnyű, amíg elvileg élt ez a közös cél. Ha valaki eltölt néhány évtizedet a szektorban, akkor egy idő után letesz arról, hogy megpróbálja megfejteni, hogyan működik a kollektív tudat, és egy adott helyzetben mit lép az OPEC. Ám ettől függetlenül azt gondolom, hogy a szervezet a jövőben is működni fog.

(Jandó Zoltán)

Névjegy – Tony Hughes

42 éves, a University of Londonon fizikából szerzett doktori fokozatot, ugyanitt kutatói ösztöndíjas volt.

2002-től nyolc éven keresztül a BP olajipari cégnél dolgozott kereskedőként, valamint a származtatott ügyletekért felelt globális szinten. 2010 és 2013 között a Noble-csoport energetikai megoldások üzletágának globális vezetője. 2013 vége óta a MET Commodities vezérigazgatója.

Szabadidejét a gyerekeivel tölti. Karatét tanít.

Forrás: Figyelő