Az energia piaca leegyszerűsítve ugyanúgy működik, mint bármely más terméké. A versenypiaci szolgáltatóknál azonban igen bonyolult logisztikai és tőzsdei folyamatok zajlanak a háttérben – ennek köszönhetően például az a furcsaság is előállhat, hogy Ausztria felől jön hozzánk az orosz gáz.

A földgáz-kereskedelmi piac egyre komplexebb. A szabadpiacról vásárlók közül vannak, akik nem akarnak egy évre előre, befagyasztott áron vásárolni (mely esetben a kereskedő kezeli az árkockázatokat, így a vevő számára a tervezés biztonságos, kiszámítható). Vannak, akik a kicsit kockázatosabb, de sokszor kedvezőbb, indexált árat választják, amely követi a piaci változásokat; és vannak felhasználók, akik szeretnének mindkét árazás biztosította előnyből részesülni. 

A másik ok a nyersanyag beszerzésének összetettsége: több útvonalon érkezik Európába a gáz, és míg sokáig az olajszármazékoktól függött az ára, mára ez egyre kevésbé jellemző. A földgáz kereskedelme tőzsdeszerűen zajlik a világban. Ilyen tőzsdék általában ott alakulnak ki, ahol földgázszállítási csomópontok is vannak (idegen szóval hubok). A legnagyobb európai trading floorokon (tőzsdeparketteken) brókerek és üzletkötők ülnek a monitorokon pörgő árfolyamok előtt, folyamatosan figyelve az iparággal kapcsolatos legújabb híreket, kapcsolatot tartva a megbízókkal, üzletfelekkel és bankokkal. A MET Csoport Londonban és Zugban is üzemeltet egy-egy ilyen floort, azaz kereskedési irodát, és ma már 19 nemzetközi kereskedési ponton folytat aktív kereskedelmet, valamint Európa egyre több országában szállít a végfogyasztóinak földgázt.

Mekkora most a magyar piac?

Noha a liberalizáció óta sokat változott a földgázpiac, a legnagyobb hatással arra a gazdasági világválság volt. Magyarország földgázfogyasztása 2009-ig folyamatosan emelkedett, elérte a 14 milliárd köbmétert, majd drasztikus csökkenés után a jelenlegi 8 milliárd köbméter körüli értékre esett vissza. Ebből a mennyiségből az egyetemes szolgáltatást igénybe vevők – 20 köbméter/óránál kisebb mérővel rendelkezők – 3,5-4 milliárdot használnak (a hatékonysági beruházások és pályázatok ellenére ez a szám nem nagyon változik). 

Bár a villamosenergia- és a földgázpiacot szokás külön kezelni, nagyon is összefüggnek. A gázfogyasztás drasztikus csökkenésének legfőbb oka az volt, hogy az elmúlt 10 évben a villamosenergia ára olyan mértékben csökkent – az erősen támogatott megújulok térnyerése, valamint a nyugat-európai túlkapacitások miatt –, hogy a gáztüzelésű erőművek földrajzi elhelyezkedéstől függően más működési rendre álltak át. Ennek okán lényegesen csökkent a termelői szektor gázfogyasztása. Rövid távon ebben jelentős változás nem várható, tekintettel a földgáz és a villamosenergia árának alakulására, így a megmaradt 4 milliárd köbméter gáz versenypiacán osztoznak a kiskereskedők. Az áram esetében az olcsó import is hozzájárul a belső termelés csökkenéséhez, de ez a folyamat a szabadpiacot pozitívan érinti, mert így a felhasználók számára kedvezőbb ár érhető el.

A hazai energiafogyasztást a magyar termelés csak részben tudja biztosítani. A földgázt is meghatározóan importból kell előteremteni, amely Magyarországra elvileg öt ponton léphet be: Ukrajna, Ausztria, Szlovákia, Románia és Horvátország felől. Ebből az első kettő számít igazán fontosnak: a nagyrészt orosz földgázimport Ukrajna felől érkezik, míg a nyugat-európai vezetékrendszerekhez Ausztria felől kapcsolódik az ország. Bár a piac globalitását jellemzi, hogy a földgázszállító rendszerek sajátosságai miatt Baumgarten felől szintén nagyrészt orosz eredetű földgáz érkezik hazánkba.

Hogyan kerül a földgáz a fogyasztóhoz?

A gáz fogyasztókhoz való eljuttatása hihetetlenül komplex és izgalmas folyamat. Ami pedig a földgáz piaci árát illeti, ez nagyrészt a kereslet-kínálati viszonyoktól, illetve az időjárástól függ, ám a végfogyasztók számára kialakuló ár szempontjából nagyon fontos, hogy a kereskedő mennyire rugalmasan tud reagálni az akár napi szintű változásokra, és mennyire tapasztaltak a „brókerei” például az árkockázatok kezelése terén. „A szabadpiaci kereskedők nem fix áron vásárolják meg egész évre előre az értékesíteni tervezett gázmennyiséget, amelyet tárolás után elosztanak az ügyfeleiknek. Ehelyett folyamatos piaci jelenléttel figyelik a portfóliójuk alakulását, és hozzák meg a költség-, illetve árcsökkentés érdekében szükséges napi döntéseket” – mondja Szépfy Márton, a MET Magyarország kereskedelmi igazgatója.

Minden nap kihívás, hogy a kereskedő annyi földgázt tápláljon be a rendszerbe, amennyire valóban szüksége van a felhasználóknak. Egy este hatkor érkező hidegfront néhány Celsius fokos hőmérséklet-csökkenése jelentősen megváltoztathatja a szükséges mennyiséget. Ha egy kereskedő túl sok gázt táplál a rendszerbe, a rendszerüzemeltetőtől büntetést kap, míg ha túl keveset, az ilyenkor is felmerülő esetleges büntetéseken túl előfordulhat, hogy azt hirtelen – és általában rosszabb áron – kell pótolni.

Nagy szereplőt érdemes választani 

Az óriási árverseny miatt a szolgáltatók kedvezményeket próbálnak adni a végfelhasználóknak: egy energiakereskedő például limitált mennyiségben rendelkezhet olcsóbb forrással, amelyet a hűségesebb, kiemelkedő partnereinek gyors döntésre „akciósan” fel tud ajánlani. Ennél azonban sokkal kiszámíthatóbb, ha olyan szolgáltatót választunk, amelynek az ügyfélportfóliója nagy és kiegyensúlyozott.

„Egy távhőtermelőnek például jellemzően télen van szüksége a földgázra, míg egy mezőgazdasági fogyasztónak – például egy terményszárítónak – nyáron és ősszel. Ez pedig azt jelenti, hogy a kereskedő portfóliójára kedvezően hathatnak az eltérő időpontokban jelentkező fogyasztói igények, így a portfólióhatásból származó előnyök és megtakarítások továbbadásával a kereskedő olcsóbban tud szolgáltatni az ügyfeleinek” – teszi hozzá a kereskedelmi igazgató. A MET Magyarország piaci részesedése a magyar földgáz versenypiacán eléri a 25-30 százalékot, ám a MET azért is van kedvezőbb helyzetben a kereskedők között, mert nagykereskedőként is tevékenykedik a gázpiacon.

Az oldalon elhelyezett tartalom a MET Magyarország megbízásából jött létre, előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.

Forrás: HVG.hu