Napjainkban a csak kereskedelmi tevékenységet folytató cégeknek rendkívül nehéz fennmaradniuk az európai földgázpiacon, ahol ma már sokkal inkább integrált energiavállalatokra van szükség. - Kezdünk az eredeti, óriási cégek uralta piaci állapotok irányába visszatérni, azzal a nagy különbséggel, hogy a versenytorzító hatások kiesnek a tevékenység-szétválasztási szabályozás következtében - mondja Szabó Gergely. Az integrált energiavállalatok világa a portfóliókezelésről és optimalizálásról szól; egy energiakereskedőnél többféle elemről lehet szó, így nincs is igazán értelme egyes dealekről, külön tranzakciókról beszélni.
A társaság szerdán közölte, hogy a menedzserek tulajdonába kerül a MET. A csoport új többségi tulajdonosa Lakatos Benjamin az újonnan alapított MET Capital Partners AG-n keresztül. A cég korábbi tulajdonosai megváltak tulajdonrészüktől. A csoport további európai vásárlásokat tervez, amihez tőkét von be.
A jelenlegi gázpiaci helyzet megértéséhez érdemes kicsit visszapillantani az időben. A 2000-es évek elején még nagyon más képet mutatott, rendkívül monopolisztikus volt a piac, magas belépési korlátokkal és emiatt kevés, jellemzően nemzeti tulajdonban lévő szereplővel. Hatalmas gázvállalatok birtokolták a vezetékeket, a tárolókat és a rajtuk folytatott kereskedelmet is. Ebben a játékban a milliárd eurós nagyságrend volt a minimum tét, amivel be lehetett szállni. Az elmúlt másfél évtizedben azonban alaposan megváltozott a helyzet az európai gázpiacon.
A változásokat az EU-szabályozási folyamat váltotta ki, amely azt tűzte célul, hogy a belépési korlátokat csökkentse, és növelje a piaci versenyt. Első lépésként kettéválasztották az infrastruktúrák üzemeltetését és az ezeken folyó kereskedelmet. Ez igazi "game changernek" bizonyult, bár sokan a piacon nem érezték elsőre a jelentőségét. Az iparág ekkor ahhoz hasonló helyzetbe került, mint manapság az okostelefonok és az azokon futó applikációk piaca. Innentől, ha úgy tetszik, nem kell a telefongyártásban is részt venni (annak hatalmas beruházási és fejlesztési igényeivel) ahhoz, hogy applikációkat lehessen értékesíteni. Csak a legjobb alkalmazások kitalálására kell összpontosítani, hiszen a környezet adott. És a gázpiacon - akárcsak egy mobilapplikáció-fejlesztőnél - a belépési korlát lecsökkent lényegében nullára.
Kereskedőként gyakorlatilag mindenki annyival száll be, amennyivel akar. Valójában a forgótőkét kell megfinanszírozni, ami viszont aprópénz például több ezer kilométer csővezeték lefektetéséhez vagy a tárolók üzemeltetéséhez képest. Az első EU-s energiacsomag jelentős eleme volt a 'use it or loose it' elv is, amely megszüntette a gyakorlatot, hogy egy piaci szereplő lényegében csak azzal a céllal köt le egy kapacitást, hogy az így előidézett mesterséges szűkülettel gyakoroljon áremelő hatást a piacon.
Ennek következtében néhány év alatt Európa-szerte 800-1000 új cég jött létre, és mindannyian az új, kinyíló piacot akarták meghódítani. A feltörekvő új cégek egyike volt a MET is. A Mol 2004-ben szállt ki a gázüzletágból, nem kis részben a szabályozott hazai gázárakból, illetve az orosz gáz olajárhoz kötött árazásából adódó veszteségek hatására, értékesítve gázkereskedő cégét és a tárolókat az E.On-nak. Az EU első szabályozási csomagjának megjelenése mellett az is segítette az indulást, hogy az E.On nem kért versenytilalmat, ami egyébként az ilyen típusú tranzakciók része szokott lenni.
Ekkor jött az ötlet, hogy térjenek vissza a gázpiacra (noha a MET ekkor még nem született meg, a MET-et elindító emberek még a Molban dolgoztak). - Az indulást levezénylő csapat annak idején egyáltalán nem számolt azzal, hogy ekkora sztori kerekedhet a dologból. Ahogy mentünk előre időben, úgy tudtunk egyre többet beleálmodni a történetbe - idézi fel Szabó Gergely.
A MET-nek az is kapóra jött, hogy időközben lezajlott egy másik alapvető változás: az energiapiaci értéklánc erőviszonyainak átalakulása. A hőskorszakban csak az volt a kérdés, hogy ki tud versenyképes forráshoz jutni; ha ez megvan, akkor az eladás nem lehetett gond. Ám ekkoriban kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy egyre inkább az értékesítés oldaláról kell megközelíteni a piacot. Az új recept szerint pedig akinél sok fogyasztó van, olcsóbb gázforrást is könnyebben talál, és az ügyfélkapcsolatoknál vagy az egyéb szolgáltatásoknál is számít a méret.
E változások hatására a régi nagy, tradicionális szereplők folyamatosan vesztettek a piacaikból, a kis kereskedőcégek rovására. Teljes koncepcióváltásra lett volna szükségük, hiszen miközben maradtak a korábbi kereskedelmi módszereiknél, megjelent sok olyan kis, új szemléletű cég, amely a fogyasztók kiszolgálását állította a középpontba.
Ebből következik a MET azon kompetitív előnye is, hogy a jelenlegi piacra a földgázpiacon elindulva érkezett meg: ott az értékesítési oldalon van a hangsúly, szemben például az olajpiaccal. - Márpedig az egész energetika egyre inkább abba az irányba tart, azt kívánja biztosítani, hogy hosszú távon engem válasszanak a fogyasztók - mondja Szabó. Ez a hozott logika sokat segít a többi termék esetében is. Jelentős fordulat ez a korábbiakhoz képest, ráadásul a fogyasztói igények 100 százalékos kiszolgálása nem csak az energetikában, hanem például a bankszektorban és távközlésben is elsődleges szempont lett.
A földgázszektor aktualitásairól, valamint a földgáz jövőbeni magyar energiamixben betöltendő szerepéről a Portfolio június 7-i konferenciájának résztvevői első kézből tájékozódhatnak Horváth Pétertől, a MET Power üzletfejlesztési igazgatójától.
Mindeközben a piac hagyományos, nagy szereplőit még a gazdasági válság és ennek nyomán az európai kereslet megfeleződése is sújtotta. Miután még a nagy válság előtti időknek megfelelő volumenek alapján írták alá a hosszú távú orosz gázszerződéseket, 30-40 százalékkal többet kellett átvenniük, mint amennyit valójában el tudtak adni. Volt olyan időszak, amikor a hosszú távú orosz források és a spot árak különbsége hatalmas volt. A kicsik pedig elvitték az inkumbens portfólió egy részét, és megvették hozzá az inkumbensek által likvidált gázt a spot piacon, fél áron.
Néhány évbe telt, mire az inkumbensek hatékony választ adtak az új helyzetre. Addig azonban, a 2010-es évek elején a többi piaci szereplő sosem látott árréseket tudott felmutatni. De ezután megérkezett a nagyok válasza: folyamatos horizontális terjeszkedés mellett (minden nagyvállalat minden országban elkezdett tevékenykedni) élesedett a verseny, és próbálták a méretbeli előnyeiket kihasználva kiszorítani a kicsiket. Ez konszolidációs folyamatot indított el, az aktív energiakereskedők száma - ahogy a piac profittermelő képessége is - fokozatosan csökkent.
Jelenleg azt az időszakot éljük, amikor a néhány évvel korábban létrejött több száz cégből nagyon sokan vagy bezártak, vagy csődközeli helyzetben vannak, vagy már csődbe mentek, vagy pedig felvásárolták őket. Nagyrészt azért, mert - a fix költségekhez képest jelentősen visszaeső marzsok mellett - már nem jön ki a nyereséges működés. Az optimális üzemméretet meghatározó trend az elmúlt évtizedben immár másodszor váltott tehát irányt, ismét a nagyobb szereplőknek kedvezve.
Ezt a folyamatot felismerve kezdett a MET Csoport horizontálisan (földrajzilag) is terjeszkedni 2012-2013-ben, és vertikálisan (egyre több termékkel kereskedve) is bővült. A társaság a földgáz mellé így vette fel az áramot, a kőolajat vagy az LNG-t (a cseppfolyósított földgázt) is.
"Elsősorban az európai piacon szeretnénk a konszolidáció élére állni, és ez jelenthet eszközöket is, de még inkább végfogyasztói portfóliókat, piacokat. Az integrált energiavállalatok egyik legfontosabb tulajdonsága ugyanis az lesz, hogy roppant széles fogyasztói kört tudnak elérni. Erre az alapra pedig később sok más terméket rá lehet integrálni" - fogalmaz a MET Magyarország vezérigazgatója.
Forrás: Portfolio.hu
