A leendő szélerőmű-farmok közelében élő delfinek életvitelében komoly problémákat okozhat az a víz alatti zaj, amellyel a létesítmények építése jár. Az Egyesült Királyságban ezért a kivitelezőknek most már előre bizonyítaniuk kell, hogy tevékenységükkel nem fogják súlyosan megzavarni a tengeri élőlények ökoszisztémáját.

A delfinek hajlamosak elkerülni azokat a területeket, ahol nagy zajt érzékelnek – általában 2-3 nap után többet nem térnek vissza arra a helyre, ahol a zavart érzékelték. Ez a „költözés” lehet ideiglenes, de végleges is – egyik sem tesz jót a tengeri ökoszisztémának, és az állatok stressz-faktorát is az egekig küldi.

Előre kell bizonyítani a zajcsökkentést

A szélturbinák építése rendszerint elég nagy zajjal jár – a fúrások-faragások mind megzavarhatják az élővilágot, és főként a hangra érzékeny delfineket. Az Egyesült Királyságban az egyre nagyobb területű tengeri védett élőhelyek (MPA-k, Marine Protected Areas) miatt szerencsére most már előírás, hogy aki ilyen közelében akar építkezni, annak előre be kell bizonyítania, hogy nem fog akkora zajt csapni, ami veszélyeztethetné a delfinek életét. Súlyosabb esetben ugyanis az állatok akár bele is pusztulhatnak a folyamatos hangzavarba, ha valamiért mégis képtelenek elvándorolni.

A WWF számításai szerint a szélturbinák építésének és működésének zaját elég volna akár 8 decibellel is csökkenteni – már ekkora „halkítás” is rengeteget segíthetne az Északi-tenger delfinjein. Az “A Positive Future for Porpoises and Renewables” (Pozitív jövő a delfineknek és a megújulóknak) című tanulmányukban kifejtik, hogy az északi-tenger delfinpopulációjának 1%-os éves csökkenése ezzel a zajcsökkentéssel akár 92-96%-ban is mérsékelhető lehet.

Élet-halál kérdése lehet

A WWF arra is kitér, hogy sokkal hatásosabb ezeket a zajcsökkentő rendelkezéseket olyan területeken elvégezni, ahol sok delfin él – ugyanígy érdemes a kisebb populációval rendelkező környéken, de inkább azokra a szélfarmokra kell koncentrálni, ahol egy kisebb területen sok delfin él.

A delfineknek ez akár a túlélés kulcsa is lehet, ugyanis ezek az állatok nagyon a hangokra hagyatkoznak mindennapi életük során: az akusztika alapján tájékozódnak, és így szerzik a táplálékukat is – gyakran óránként akár 500 halat is.

Főkép: Flickr / Peter Salanki