Mindenhonnan halljuk, hogy a túlzott szén-dioxid kibocsájtás lassan (vagy nem is olyan lassan) megöli a bolygónkat. De azt tudjuk vajon, hogy honnan kapja a földi légkör a legtöbb ilyen káros anyagot, és hogy ennek mekkora része természetes, mekkora része ember okozta kibocsájtás?

Az ipari forradalom óta a szén-dioxid kibocsájtás – hála az emberi tevékenységeknek – ugrásszerűen megnőtt. Az elmúlt hárommillió évben egyszer sem volt ilyen veszélyes koncentrációban jelen a szén-dioxid a levegőben, mint most. Bár az emberi kibocsájtás lényegesen kevesebb, mint amennyit a Föld természetes módon végez, az általunk a légkörbe juttatott káros anyag felborította a természetes egyensúlyt, és súlyos következményeket okozhat, ha nem teszünk ellene valamit. A bolygó ugyanis pontosan annyi szén-dioxidot termel, mint amennyit el is nyel – ugyanez rólunk már nem mondható el.

A fosszilis tüzelőanyagok felé dől a mérleg nyelve

Az emberi szén-dioxid kibocsájtás 87 százaléka abból ered, hogy fosszilis tüzelőanyagokat égetünk, mint amilyen a szén, a földgáz vagy az olaj. A maradék eloszlik aközött, hogy kiirtjuk az erdőket, és megváltoztatjuk a természetes táj képét.

2011-ben a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével 33,2 milliárd tonna szén-dioxidot termeltünk ki. Ez a tevékenység három fő részre osztható: a szén, a földgáz és az olaj feldolgozására. A szén a szén-dioxid kibocsájtás 43, az olaj 36, a földgáz pedig 20 százalékáért felelős.

A szén termeli a legtöbb káros anyagot

Minden egyes tonna szén elégetésével 2,5 tonna szén-dioxid kerül a levegőbe – ezzel a szén termeli a legtöbb ilyen káros anyagot a fosszilis tüzelőanyagok közül. A három legnagyobb közgazdasági szektor, ami felhasználja fosszilis energiahordozókat az elektromos és hőszektor, a közlekedés és az ipar. Ezek közül az első kettő az, amely a globális szén-dioxid kibocsájtás majdnem egyharmadáért felelős.

Majdnem minden fejlett ország elektromosságának nagy részét fosszilis tüzelőanyagok elégetésével nyeri. Ez a szektor jellemzően a szénfelhasználásra épít, ezért ennek van a legnagyobb ökológiai lábnyoma is. Az ipari, lakossági és kereskedelmi területek használják fel az elektromosság 92 százalékát – eze közül is az ipari szektor az, amely igazán nagy szeletet vág le a tortából, mert olyan folyamatokat visz véghez, amelyekhez hatalmas mennyiségű elektromosság szükséges.

5485540310339e2d4171o.jpg

Forrás: Flickr / eltpics

A közlekedéssel is szennyezünk

Az áruk szállítása globálisan rengeteg szén-dioxid felszabadulásával jár: 2010-ben ez okozta a fosszilis tüzelőanyagokkal összefüggésben álló szén-dioxid kibocsájtás 22 százalékát. A közlekedés általában kőolajalapú üzemanyagokat használ fel. Az 1990-es évek óta a közlekedéssel kapcsolatos kibocsájtások ugrásszerűen megnőttek, mintegy 45 százalékkal két évtized alatt. Az összes közlekedés kibocsájtásának nagy részét a szárazföldi teszi ki, ami 72 százalékot jelent. A tengeri közlekedés 14 százalékban, a légi pedig 11 százalékban járul hozzá a szén-dioxidszennyezéshez – utóbbi azonban egyre jobban fejlődik, így valószínűleg ezek a statisztikák hamarosan átalakulnak.

Az ipari forradalom óta meg sem álltunk

Az ipar a harmadik legnagyobb felelőse a szén-dioxid kibocsájtásunknak, mintegy 20 százalékban írható a számlájára a környezetszennyezés ezen módja. Az ipari tevékenységek alatt főként a gépgyártást, az építőipart, a bányászatot és a mezőgazdaságot értjük. Közülük az első az, ami a leginkább számottevő, és nem csak a szén-dioxid, de egyéb üvegházhatású gázok kibocsájtásáért is felelős. Az ipari tevékenységek közvetlenül használják fel a fosszilis energiahordozókat ahhoz, hogy nagy mennyiségű hőt termeljenek: a cementgyártáshoz például 1450 Celsius-fokra kell melegíteni a mészkövet.

Kiirtjuk a természetes szén-dioxid-elnyelőket

Persze érdemes még szót ejteni az erdőirtásról és a termőtalajok kiszipolyozásáról is – előbbi főként azért jelent problémát, mert a fák nagy szerepet játszanak a légkör megtisztításában, a kevesebb fa pedig szennyezettebb levegővel jár. Ha a fákat elégetik, vagy rohadni hagyják a helyükön, ugyanúgy a légkör szén-dioxid tartalmát dúsítják. Sőt, az erdőirtás abban is változást hoz, hogy a talajban hogyan tárolódik a szén-dioxid: mivel a kiirtott területek bomlása felborítja a föld kémiai egyensúlyát, már maga a talaj is képes szén-dioxidot engedni a levegőbe.

Egyértelmű tehát, hogy ahol tudjuk, ott megborítjuk a természet egyensúlyát – bár a bolygó is ereszt magából szén-dioxidot (többek között hatalmas mennyiségeket mondjuk egy vulkánkitörés alkalmával), gondoskodik róla, hogy meg is tisztítsa tőle a légkört. Mi vagyunk azok, akik csak a kibocsájtást növelik, és nem foglalkoznak a levegő tisztításával – ezért olyan égető kérdés az, hogy vajon sikerül-e betartani a párizsi klímaegyezményt, és csökkenteni az emberiség szén-dioxid kibocsájtásának mennyiségét.