A kormány rendeletben határozta meg, milyen intézkedések szükségesek a villamosenergia-rendszer különböző szintű zavarai esetén. De milyen szintek vannak, és milyen megoldásokkal lehet áthidalni a problémákat? Mennyire van biztonságban a hazai villamosenergia-ellátás?

Ahogy arról beszámoltunk, a kormány rendeletben határozta meg a villamosenergia-rendszer jelentős zavara és a villamosenergia-ellátási válsághelyzet esetén szükséges intézkedéseket.

Érdemes a két fogalom közti különbséget érzékeltetni, mondta a Millásreggeli gazdasági rádióműsor energetikai rovatában Gerse Pál. A MET Power üzletfejlesztési szakértője szerint az ellátási válsághelyzet nagyon komoly, országos szintű problémát jelent. A villamosenergia-rendszer jelentős zavara enyhébb szint, ami olyankor áll elő, amikor bármilyen meghibásodás történik a villamosenergia-rendszerben, illetve az ellátásban. A kormányrendelet rögzíti, illetve pontosítja azokat a feladatokat, amelyeket ilyenkor tenni kell.

A villamosenergia-rendszer két csoportjával történhet ilyenkor olyan gond, ami a fogyasztókat érzékenyen érinti. Az egyik a termelő egységekben bekövetkező bármilyen meghibásodás vagy üzemzavar, ilyen lehet például, ha a mátrai erőmű nem jut szénhez. A másik pedig, amit tapasztalhattunk néhány évvel ezelőtt is, hogy ha hálózati elemekben történik bármilyen kár, például szélsőséges viharban kidőlnek a távvezetékek, ilyenkor egy országrész vagy települést nem lehet ellátni –mondta a szakember.

A kormányrendelet szerint ilyen esetekben „az átviteli rendszerirányító krízis munkabizottságot hoz létre”. Magyarországon a felelős hazai rendszerirányító a Mavir, azaz teljes nevén a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zártkörűen Működő Részvénytársaság - ő felelős a hazai villamosenergia-ellátásért, és a rendszer biztonságos üzeméért. A rendelet alapján tehát feladata a munkabizottság létrehozása, melyben részt vesznek a termelő egységek, az érintett minisztériumok és maguk a fogyasztók is.

A villamosenergia ellátórendszer szereplőinek pedig mindenkori feladata az, hogy az ellátást biztosító létesítményeket a lehető legmagasabb minőségi szinten tartsák. Gerse Pál szerint 100 százalékos biztonság az ésszerű költségek mellett nem érhető el. Igen jelentős fogyasztói költségemelkedést produkálna például, ha a paksi atomerőmű mellett szeretnénk még több atomerőművet tartalékban tartani. A termelőknek és az elosztóknak, tehát az átviteli hálózat szereplőinek a feladata mindenesetre az, hogy ha a 100 százalékosat nem is, de 98-99 százalékos rendelkezésre állást biztosítsák, mondta a szakértő. Gyakorlati példával: ha egy településen nincsen villany több napig, akkor a területileg felelős elosztó feladata az, hogy helyben felállított generátorokkal biztosítson áramellátást, vagy ideiglenes kábel kihúzásával hidalja át a problémát.

A hazai rendszer biztonságát tudja támogatni az importáram is. A nagyfeszültségű távvezetékek több határon is áthaladnak, szinte az összes szomszédos országgal van hálózati átviteli kapcsolatunk. Ezekkel lehet adott esetben villamosenergiát importálni, egyrészt akkor, ha nincsen üzemzavar, de az importálandó villamosenergia olcsóbb, mint a hazai forrású, másrészt, ha nálunk éppen valamilyen üzemzavar miatt nem tudjuk kielégíteni az igényeket, mondta Gerse Pál. Arra gondolni kell azért, hogy a szomszédos országokban hasonló időjárási körülmények uralkodnak, tehát például hideg idő esetén felmerülő megnövekedett hazai igényt nem biztos, hogy tudjuk importból fedezni. Az is előfordul azonban, hogy magyar áramot exportálunk szomszédainknak, ahogy 2012-ben a déli szomszédoknál fellépett vízhiány, és ezáltal a vízierőművekben tapasztalt termeléskiesés következtében is történt – tette hozzá.

Főkép: Flickr / darkday