Mostanában egyre gyakrabban hallani a széngazdálkodás, azaz a carbon farming elméletéről, azaz a légköri szén-dioxid visszajuttatását a termőföldbe, ami akár a klímaváltozás elleni harcban is segíthet. De mi a lényege ennek a technológiának, és mennyire érdemes komolyan venni?

straw-bales-7269761280.jpg

A tudományos szféra elég kritikusan áll a széngazdálkodás módszeréhez, pedig elméletben akár működhet is a dolog. Az egésznek a fenntartható gazdálkodáshoz van köze, és több újságíró már a gazdálkodás jövőjének tartja.

A széngazdálkodás a mezőgazdaság válasza a klímaváltozásra. Az elmélet annyit takar, hogy a légkörben található szén-dioxidot vissza kell vezetni a talajba – míg előbbiben hatalmas károkat okoz, és hozzájárul a globális felmelegedéshez, utóbbiban elősegíti a növények fejlődését. Míg ez így nagyon egyszerűen hangzik, a megvalósítás sokkal bonyolultabb.

Azzal általában tisztában vagyunk, hogy a szénalapú energiahordozók elégetése szén-dioxidot juttat a levegőbe, azt viszont kevesen tudjuk, hogy a talajban is szép mennyiségű szén-dioxid tárolódik. Már maguk a növények is fotoszintetizálás során a légkörben található szén-dioxidot a talajba engedik. A széngazdálkodás során ezt még azzal segítik elő, hogy a mesterséges trágyázás helyett komposzttal trágyázzák a földet, és folyamatosan váltogassák, milyen növényeket ültetnek bele.

A módszer egyébként nem új, már több mint húsz éve is alkalmazták a mezőgazdaságban. Aki ügyesen csinálja, az még a termelékenységét is növelheti vele, hiszen a vetésforgó megoldás kevésbé használja el a talajt, mintha csak egyfajta növényt termesztenénk benne.

 

Érdekelhet még: