A Desal Prize sótlanító verseny győztesének három fontos kritériumnak kellett megfelelnie: szerkezetének olcsónak, energiahatékonynak és fenntarthatónak kellett lennie. Az MIT találmánya mindennek megfelel, hatalmas segítséget nyújthat a fejlődő világ földműveseinek.

Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (United States Agency for International Development, USAID) hirdette meg a Desal Prize nevű versenyt, amelynek jelöltjei azt a feladatot kapták, hogy olyan szerkezetet készítsenek, amely képes a sósvizet ivóvízzé alakítani, fenntartható, energiahatékony és ezzel együtt viszonylag olcsó is. Az első helyért járó 140 ezer dolláros fődíjat az MIT és a Jain Irrigation Systems közös csoportja vitte el.

Teljesen fenntartható szerkezet

A kutatóknak olyan víztisztító berendezést sikerült létrehozniuk, amely napelemek segítségével tölti újra akkumulátorait. Az akkumulátorok egy olyan szerkezetet látnak el energiával, amely elektrodialízis segítségével választja ki a sót a vízből. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az eszköz a feloldott sórészecskék minimális elektromos töltését felhasználva vonzza ki őket a vízből. A kutatók nem csak a sót, de bizonyos szennyeződéseket is kinyerhetnek a vízből ultraviola megvilágítás segítségével.

Olcsóbbá kell tenni a technológiát

Bár az, hogy napenergiát használunk fel egy ilyen szerkezet működtetésére, nem újdonság, mégis egyelőre a technológia viszonylag drága. Az MIT projektje egyelőre túl van a tesztfázison (egy nap alatt majdnem 8000 liter vizet sikerült sótlanítani), a következő lépés az lesz, hogy szélsőségesebb időjárási körülmények között is kipróbálják. Ha minden jól megy, egy szerkezet képes lesz egy kisebb termőgazdaság vízellátását biztosítani.