A dekarbonizáció az emberiség egyik legfontosabb küldetése, amely rövid távon a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, hosszú távon pedig a karbonsemlegesség elérését jelenti. A klímaváltozás egyik legfőbb kiváltó oka ugyanis az üvegházhatás, amelyet a légkörbe jutó káros gázok idéznek elő.
Bár a Föld képes elnyelni a levegőben található gázok jókora részét, az emberi szennyezés mostanra olyan méreteket öltött, hogy már jelentősen túllépi bolygónk természetes elnyelőképességét. Ennek a megoldására tehát mesterséges emberi beavatkozásra van szükség: dekarbonizációra.
Mit jelent pontosan a dekarbonizáció, hogyan kapcsolódik az energetikához, és mi történik, ha nem sikerül időben cselekednünk?
Egyre több a szélsőséges időjárási jelenség, amely az emberi életet veszélyezteti. Ilyenek például az erdőtüzek, az áradások vagy a hurrikánhoz egyre jobban hasonlító erős viharok.
Ahogy a Portfoliónak nemrég nyilatkozó Molnár Gábor, a MET Asset Management üzletfejlesztési vezetője elmondta: „A szélsőséges időjárási jelenségek megfékezéséhez drasztikus intézkedéseket kell tennünk, ami az energiaipar teljes átalakítását jelenti. Ez hatalmas mennyiségű erőforrást igényel – a Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2030-ra akár 5 ezer milliárd dollárt, a globális GDP 0,4 százalékát is akár.”
Ha ez nem történik meg, az időjárási anomáliák egyre gyakoribbá válnak, vagyis egyre több olyan helyen jelennek majd meg, ahol erre eddig nem volt precedens. Remek példa ennek szemléltetésére, hogy az európai nyelvek nagy részében – egészen Amerika felfedezéséig – nem volt fellelhető a “tornádó” szó, ma már azonban egyre több európai országban kapnak lencsevégre forgószeleket.
Ez jó eséllyel a globális felmelegedés miatt van. A klímaváltozás mögött több tényező is szerepet játszik, mint például:
A káros folyamatokat csak úgy tudjuk visszafordítani, ha sokkal fenntarthatóbb, zöldebb, egészségesebb világot teremtünk. Ennek pedig az egyik legfontosabb lépése az energetikai átmenet.
A szén-dioxid-kibocsátásért leginkább a fosszilis energiaforrások tehetők felelőssé. A kőszén, kőolaj és földgáz felhasználása az ipari forradalommal vált egyre népszerűvé, és egészen mostanáig ezek jelentették a legfontosabb energiaforrásainkat. Manapság azonban egyre nagyobb teret hódítanak a megújuló energiaforrások, amelyek amellett, hogy korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre, a környezetet sem szennyezik, hiszen a felhasználásuk során nem keletkezik semmiféle káros anyag.
Ez az energetikai átváltás azonban rendkívül lassú, hiszen a nem megújuló energiaforrások infrastruktúrája több száz évig épült – nem lehet egyik napról a másikra lecserélni.
Ahhoz, hogy felgyorsítsuk az átállást, ösztönzésre van szükség! Ennek egyik példája a kvótarendszerek kialakítása, amelyek kvótakereteket határoznak meg: ha az országok ezeket nem teljesítik, szankcióval sújtják őket.
A másik oldalt az ösztönző programok jelentik, amelyek támogatásokkal, juttatásokkal és egyéb előnyökkel motiválják a vállalatokat a korszerűsítésre, a gazdaság zöldítésére és a dekarbonizációra.
Még rendkívül hosszú út áll előttünk, de az irány mindenképpen pozitív. A végső cél a karbonsemlegesség elérése, majd az egyensúlyi állapot fenntartása. A legfontosabb kérdés biztosan az lesz, hogy mennyire gyorsan sikerül elhagynunk a káros folyamatokért felelős tevékenységeket?
A globális felmelegedés viszonylag lassan, évszázadok alatt lezajló folyamat, ezért sokan nem veszik elég komolyan. Ám szerencsére ma már egyre többen emelnek szót az ellen, hogy a hatalmas iparóriások a jövő generációk életkörülményeit áldozzák fel a gyártási kapacitások és a profit növelése érdekében.
Ahhoz, hogy tényleges változás történjen, globális, nemzeteken átívelő összefogásra van szükség, amely magában foglalja az országokat, a vállalatokat — sőt, még az átlagembereket is. Ha részese szeretne lenni a probléma megoldásának, olvasson tovább a MET fYOUture rovatában!
