EU kibocsátáskereskedelmi rendszer (útmutató)

A szén-dioxid-kibocsátás korunk egyik legégetőbb problémája, amely bolygónkat természeti katasztrófa felé sodorja. A károsanyag-kibocsátás globális felmelegedést okoz, amely többek között az alábbi folyamatokat eredményezi:

• gyakoribb erdőtüzek


• a jégsapkák olvadása


• a tengerszint emelkedése

A Párizsi Klímaegyezmény és a Kiotói Jegyzőkönyv ennek a problémának a megoldására jött létre, ám egyik sem tűnik elég hatékonynak. Európában a Kiotói Jegyzőkönyvhöz kapcsolódóan hozták létre a kibocsátáskereskedelmi rendszert (ETS). Ez a kvótarendszer már sokkal inkább hatékonynak tekinthető az éghajlatváltozás megfékezésére – de korántsem tökéletes.

Mi is pontosan az ETS, hogyan működik a rendszer, és miért van szükség korrekcióra és reformokra?

Az ETS (kibocsátáskereskedelmi rendszer)

Az Európai Unió a világ harmadik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója. Ehhez a statisztikához azonban fontos hozzáfűzni, hogy az EU teszi a legtöbbet ennek megváltoztatásáért és a káros természeti folyamatok visszafordításáért.

Erre a célra hozták létre 2005-ben a kibocsátáskereskedelmi rendszert (ETS), kezdetben tesztjelleggel, majd 2008-tól teljes körűen. Fő célja, hogy 2030-ig (az 1990-es évekhez képest) legalább 40 százalékkal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását az EU tagállamaiban.

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának költséghatékony csökkentése az EU-ban

A rendszer minden uniós tagállamra vonatkozik, ezáltal több, mint 10 ezer erőművet és gyárat érint. A cél egy “szén-dioxid-kibocsátási kvóta” előzetes meghatározása, amiben maximalizálják, mennyi üvegházhatású gázt bocsáthat ki egy adott vállalat, gyár, üzem vagy erőmű egy év alatt. Ha ennél többet bocsát ki, a többletmennyiségre vonatkozó kvótát egy másik vállalattól kell megvásárolnia, amely a saját kvótájánál kevesebbet használt fel.

Hogyan működik az ETS?

A legegyszerűbb egy példán keresztül bemutatni az ETS működését: egy vállalat 1000 egységnyi kvótát kap egy évre, de túllépi a szén-dioxid-kibocsátási határértéket. Ha a vállalat 1200 egységet használ fel, akkor a 200 többletegységet egy másik vállalattól kell megvásárolnia, amely a megadott 1000 egység helyett csak 800-at használt fel. Így az a vállalat eladhatja a fennmaradó 200 egységet.

A rendszer első ciklusa 2008-ban, a hároméves tesztidőszak után 2012-ig, a következő pedig 2013-tól 2020-ig tartott. A legutóbbi ciklus 2021-ben kezdődött és 2030-ig tart – de a kvótákat csak 2025-ig határozták meg előre, amikor felülvizsgálatra és korrekcióra kerül sor.

Az egységek értékesítését az EU szabályozza, pontosabban az EU által létrehozott Közösségi Kibocsátáskereskedelmi Nyilvántartás. A megfelelés betartását az egyes országokban erre a célra létrehozott külön intézmény ellenőrzi.

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere: eredmények és tanulságok

Az elsődleges cél az volt, hogy a vállalatok számára drágábbá tegyék a további kvóták megvásárlását. Sajnos ennek éppen az ellenkezője történt: mivel a szén-dioxid-kibocsátás folyamatos csökkenése miatt egyre több kvóta van a piacon, ezek ára egyre csökken.

A vállalatok a magas beruházási költségek helyett alacsony kvótákat kezdtek vásárolni. Az Európai Bizottság ezért javasolta a rendszer reformját.

Az EU ETS jövője: érvek és ellenérvek

Az új megállapodás lényege a kvóták csökkentése. A probléma megoldása azonban nem ilyen egyszerű. Ha a vállalatok nem kapnak ingyenes kvótákat, más országba helyezik át a tevékenységüket, ez pedig rendkívül kedvezőtlen hatással lenne az európai gazdaságra.

Ráadásul az európai vállalkozások az árak miatt óriási hátrányba kerülnének más piacokkal szemben. Az EU hatalmas mennyiséget importál más országokból, így a sokkal versenyképesebb vállalatok termékei eláraszthatnák az európai piacokat.

Ennek ellenére a szabad kvóták eltörlése megkezdődött, és néhány iparágban (például a villamosenergia-ágazatban) már meg is valósult. A Piaci Stabilitási Tartalékot is erre a célra hozták létre, ennek fő feladata, hogy bizonyos feltételek mellett egységnyi mennyiséget juttasson a kiválasztott piacokra – vagy éppen fordítva, egységnyi mennyiséget vonjon ki onnan.

Azokban az iparágakban, ahol az ingyenes kvótákat nem vonják ki teljesen, az egységmennyiségeket a leghatékonyabb műveletek felső 10 százalékának átlagából számítják ki, így nagyon kevés vállalat kap annyi ingyenes CO2-kvótát, hogy a szükséges mennyiséget teljes mértékben fedezni tudja.

Az Európai Unió ilyen és ehhez hasonló módszerekkel kísérli megakadályozni bolygónk felmelegedését és a klímakatasztrófát. Erről a témáról a fYOUture rovatban olvasható további információ.