A mai modern világban jóval több lehetőségünk adódik az új dolgok kipróbálására, mint korábban bármikor. Egyre nagyobb számban válnak hozzáférhetővé az új termékek, eszközök és maga az információ is – ráadásul a technológiának köszönhetően egyre olcsóbban. Ezáltal a mai ember jóval többet fogyaszt, amit konzumerizmusnak nevezünk.
A mértéktelen fogyasztásnak azonban komoly következményei vannak, amelyek közül az egyik legsúlyosabb kétségtelenül a környezetszennyezés. A probléma minél sürgősebb megoldásra vár, emiatt pedig rengeteg kezdeményezés jött létre mind makroszinten (pl.: kiotói egyezmény), mind pedig mikroszinten (pl.: zero waste mozgalom).
Az egyik leghatékonyabb megoldás a minimalizmus. Mi a minimalizmus jelentése, ki nevezhető minimalistának, és hogyan alkalmazhatja a minimalista életstílus alapelveit egy cég, amely felelősségteljesen és a bolygónk jövőjét szem előtt tartva szeretne működni?
A minimalizmus eredetileg a 20. században kialakult művészeti irányzatot jelentette (minimal art). A minimalista stílus legfontosabb ismertetőjegye, hogy az alkotói (akik alapvetően zenészek, építészek, festők, szobrászok vagy más művészeti ág képviselői voltak) minél kevesebb eszköz és anyag felhasználásával készítették el a képzőművészeti alkotásaikat.
Maga az irányzat alapmotivációja nem is feltétlenül a környezetvédelem volt, hanem inkább „a kevesebb néha több” elv alkalmazása, tehát a letisztult színek és formavilág kialakítása – minél kevesebb közbülső dolog beillesztése a művészi ötlet és a megvalósítás közé. Az elképzelés egyszerűsége és az egyre komplexebb világ miatt pedig folyamatosan növekedett azok száma, akik elkezdték átvenni ezt a szemléletet, így az végül kitört a képzőművészet keretei közül, és globálissá vált.
Ma már a minimalista jelentése jóval szélesebb réteget foglal magában, hiszen ide sorolunk minden embert és szervezetet, amelyik követi a minimalizmus irányelveit, és nem járul hozzá a konzumerizmushoz – ezáltal a mértéktelen fogyasztáshoz és az ebből következő negatív következményekhez, például a környezetszennyezéshez.
A kérdés az, hogy melyek ezek az irányelvek, és hogyan sajátíthatja el őket egy vállalat?
A minimalizmus azt jelenti a gyakorlatban, hogy csak annyi tárgyat birtoklunk, amennyire ténylegesen szükségünk van a mindennapjainkban. Ezeket a tárgyakat pedig olyan forrásból próbáljuk beszerezni, amivel nem járulunk hozzá a környezet szennyezéséhez.
Még jobb, ha ezeket a tárgyakat nem is próbáljuk véglegesen megszerezni, hiszen a legtöbb eszközre csupán időszakosan van szükségünk – gondoljunk csak az esküvői ruhára, egy nyaralóra vagy sok esetben
akár az autóra is. A legjobb megoldás, ha a dolgok megszerzése vagy bérlése helyett azon gondolkodunk, miként lehetséges saját, már meglévő forrásból dolgozni.
Mindezeket az elveket pedig – bár elsőre nem szembetűnő a mikéntje – a vállalati életben is alkalmazni lehet.
A vállalatoknál rengeteg leselejtezés és eszközbeszerzés megy végbe. Azt azonban érdemes kiemelni, hogy egy vállalkozás életében – a magánszemélyekhez képest – jóval megfontoltabban történik a fogyasztás, hiszen szinte minden vállalat profitorientált. A legtöbb esetben tényleg szükség van az eszközök megújítására, hiszen egy lassuló számítógép-infrastruktúra több száz emberre kivetítve rengeteg időveszteséget eredményez.
A minimalista stílust ezáltal nem is feltétlenül a vásárlásokban, sokkal inkább a folyamatokban, az amortizációban és az adminisztrációban érdemes alkalmazni, például az eszköznyilvántartás során.
Amikor egy cég magáévá teszi a minimalista gondolkodást, és ezt az egész vállalati kultúrába beépíti, onnantól kezdve az alkalmazottai is jóval fegyelmezettebben és meggondoltabban fognak bánni a munkaeszközökkel, sokkal kevésbé fogják elpazarolni az alapanyagokat, és ezáltal az amortizáció is sokkal lassabban megy végbe. Ehhez azonban a vezetői szintnek folyamatosan kommunikálnia kell az új elvárásokat.
Emellett a minimalista stílus az iroda kialakításánál is fontos lehet, ahol ahelyett, hogy az esztétikára menne rá a vállalat, sokkal inkább a funkcionalitást, az egyszerűséget helyezi előtérbe. Ezáltal puritánabb, de jóval otthonosabb munkakörnyezetet tud teremteni, ami hatással lesz a munkavállalók produktivitására is.
A kevesebb tehát ebben az esetben több lesz, nem mellesleg pedig a mai fiatalok már sokkal környezettudatosabbak, mint az előző generációk. Ők már a globális felmelegedés problémáiba születtek bele, ezáltal vonzóbb lesz számukra olyan cégnél dolgozni, ahol aktívan tesznek a probléma megszüntetéséért, mint olyan cégnél, amelyik a probléma szerves részét képezi.
A minimalizmus tehát igazán sokrétű, és sok területen alkalmazható, mind makro-, mind pedig mikroszinten.
A minimalizmus alapvetően a komplex világ leegyszerűsítésére jött létre, de ma már inkább a konzumerizmus ellenirányzataként tekintünk rá. A célja nem más, mint „a kevesebb néha több” elvének követése: mindenünk meglehet, ami fontos, de azon kívül semmi másra nincs szükségünk, hiszen az már felesleg. A felesleg pedig hozzájárul a környezetszennyezéshez, vagy akár a mentális problémák kialakulásához is.
A minimalista életmód tehát nem azt jelenti, hogy hiányt kell szenvednünk, sőt éppen a fontos dolgoknak adunk több helyet azáltal, hogy minden mást eltávolítunk. A megoldást lényegében az jelentheti, ha kijelöljük, hogy mi a fontos számunkra és a vállalat számára, és ezeket a prioritásokat szem előtt tartva élünk a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal.
