Sokan nem tudják, hogy a komposztálás folyamata nem csak magánlakások és családi házak udvarán, hanem akár a vállalati közparkokban, az irodák külterén vagy akár csarnokok mellett is kivitelezhető. Egy nagyobb cég munkatársai és alkalmazottai jellemzően jóval több szerves hulladékot állítanak elő egy átlagos munkanap során, mint egy háztartás.
A komposzt nem más, mint a szerves hulladékok bomlásterméke.
Minél több komposztot állítunk elő, annál többet teszünk bolygónk védelméért.
Ahhoz azonban, hogy komposztot tudjunk készíteni, vagy rávegyük erre vállalatunk munkatársait, több dologra is szükségünk lesz:
Következzenek tehát a komposztálás szabályai, lépésről lépésre.
A biológiai értelemben vett szerves hulladékok alapvetően kétféleképpen tudnak lebomlani:
Előbbi a komposztálás, utóbbi a rothadás. Ahhoz, hogy az általunk gyűjtött szerves hulladékot aerob módon bontsuk le, komposztálóra lesz szükségünk, illetve arra, hogy a megfelelő szerves hulladékokat gyűjtsük benne össze.
Ahogy az majd látható lesz, nem minden szerves hulladék megfelelő!
De mi is az a komposzt és milyen biológiai folyamatok zajlanak le a háttérben? A komposzt szilárd, ugyanakkor igen morzsalékos, mélybarna színű, a talajhoz nagyon hasonló, és ami a legfontosabb: rendkívül magas szervesanyag-tartalmú anyag. Tartalmaz szén-dioxidot, ásványi anyagokat és humuszt is, amelyek mind-mind tápanyagul szolgálnak a talajban élő növények számára. Nem hiába használják trágyaként.
Ahhoz azonban, hogy komposztot hozzunk létre, szükség van szerves anyagokra, oxigénre, nedvességre, illetve a talajban élő mikroorganizmusok tevékenységére is. Végül, de nem utolsó sorban egy komposztálóra is.
A hulladékgyűjtő lehet prizma- vagy siló komposztáló is. Az előbbi azt jelenti, hogy a komposztot nem egy tárolóba, hanem csupán egymásra pakoljuk, ami bár nem túl esztétikus, a kényelmi szempontokat tekintve messze a legjobb megoldás. Egyrészről nem kell silót építeni vagy vásárolni, másrészről pedig a szerves anyagok forgatása és utólagos pótlása is jóval egyszerűbb.
Ha viszont egy cég telephelyén, közparkjában vagy irodájának külterén készülünk komposztálni, a silóval sokkal jobban járunk, hiszen egy márka esetén rendkívül fontos, hogy a területre érkező munkavállalók és ügyfelek ne csak nagy hulladékhalmot lássanak, hanem igényesen, precízen, direkt erre a célra kialakított tárolót.
Maga a siló készülhet fából, műanyagból vagy fémből is, de sokkal fontosabb, hogy:
Bár a túlzott mennyiségű csapadék valóban rosszat tesz, a nedvesség igen fontos, ezért célszerű vízforrás közelébe helyeznünk. Ezenkívül célszerű egy másik tárolót is létrehoznunk, ahova a később felhasználandó anyagokat – gallyakat, leveleket és egyéb tartást és szellőzést biztosító szerves komposztanyagokat – tesszük, hiszen ezeket jellemzően csak később adjuk hozzá a komposzthoz.
De hogyan történik maga a komposzt előállítása, mi a komposztálás menete?
A komposztáláshoz elsősorban az előbb említett komposztálóra, illetve szerves hulladékokra van szükségünk. Ide tartozik például:
Ebből következik, hogy húsok, csontok, gabonák, olaj, vegyszer, gyógyszer vagy egyéb, természetesnek nem mondható élelmiszer vagy egyéb anyag semmiképpen sem kerülhet a komposztba, még kis mennyiségben sem! Ahhoz ugyanis, hogy komposztálás – és ne rothadás – történjen, meg kell találnunk a megfelelő szerves hulladékokat és azok optimális arányát.
A legegyszerűbb komposztálási szabály a 75-25, ami azt jelenti, hogy 75% zöld hulladékra (pl.: fű, zöldségek és gyümölcsök) 25% barna hulladéknak (pl.: mulcs, faforgács, gallyak) kell kerülnie. Az így kialakult anyag struktúrája is rendkívül fontos, hiszen ha az egymásra hordott anyagok nem kapnak elég oxigént, akkor bizony rothadni fognak, és ugyanez a helyzet a túlzott páratartalom esetében is.
Érdemes emellett néhány hetente ellenőrizni azt is, hogy a komposztálás folyamata rendben zajlik-e, és ha valami különöset látunk vagy érzünk: például büdöst, penészt, túlzott szárazságot, stb. Ha igen, változtassunk!
A komposzt feljavítása nem túl bonyolult, csupán a szöges ellentétét kell tennünk annak, amit észlelünk: ha túl nedves a komposzt, adjunk hozzá száraz anyagokat, míg ha túl száraz, nedvesítsük be. A szerves hulladék ellenőrzése során fontos, hogy ne csak vizsgáljuk, hanem forgassuk is át egy vasvillával vagy más eszközzel, hiszen csak így tudjuk garantálni, hogy a komposzt minden része érintkezik a levegővel, ami a komposztálási folyamat egyik előfeltétele.
A komposztálás menetének utolsó lépésében pedig nem marad más hátra, mint a már említett szilárd, talajszerű anyag kihordása és elegyengetése azokon a területeken, ahol a talaj tápanyaghiányos.
Mindez rengeteget segít abban, hogy bolygónk természetes ökoszisztémája egészséges és fenntartható maradjon. Maga a komposztálás pedig nagyszerűen illik a zero waste mozgalomba, ezért cégek számára is különösen ajánlott.
A komposztálás az egyik legjobb dolog, ami a természetes hulladékunkkal történhet.
Egy háztartás akár több kiló szerves hulladékot is termelhet naponta. Képzeljük el, hogy ehhez képest egy vállalat mekkora mennyiséget képes előállítani, ahol nem csak a munkavállalók, hanem az ipari folyamatok is hozzájárulnak a maradék anyagok keletkezéséhez.
Ahhoz, hogy egy szebb, élhetőbb bolygót hagyjunk utódainkra és a jövő nemzedékeire, érdemes beruházni egy vagy akár több komposztálóba – hiszen amellett, hogy a segítségével kevesebb szemetet termelünk, még a talajt is egészségesebbé tehetjük általa.
Érdemes körbenézni a modern, környezettudatos megoldások között is, hiszen nem csak a komposztálás folyamata képes pozitív változást előidézni. A MET fYOUture rovatában sok más apró módszert és grandiózus mozgalmat mutatunk be, amelyeket nem csak a magánszemélyek, de akár vállalatok is a gyakorlatba ültethetnek.
