Card image
A melegedő levegő segített az ózonlyuk csökkentésében
Bezár close

A melegedő levegő segített az ózonlyuk csökkentésében

 
Pozitív hírek érkeztek nemrég az ózonlyukról: az Antarktisz feletti rés egyre csökken, amit szakértők szerint a melegedő levegőnek is köszönhetünk.

Ózonréteg jelentése

Az ózonréteg vastagszik és vékonyodik az idő múlásával, ez természetes folyamat – persze az ózonlyuk megjelenésén kívül. Ózonréteg alatt egyébként a sztratoszféra ózontartalmú részét értjük, amely képes bizonyos frekvenciájú ultraibolya sugárzást elnyelni, éppen ezért nagyon fontos a földi élet fennmaradása szempontjából. A szakértők szerint 2040-re 20 millió négyzetkilométer alatt lesz az ózonlyuk területe, ami hatalmas előrelépés a kiindulási állapothoz képest.

2017-hez képest utoljára 1988-ban volt ilyen kisméretű a lyuk az ózonrétegünkben. A NASA és a NOAA kutatói szerint ez nagyban köszönhető az antarktiszi meleg levegőjű örvénylésnek, amely azt az alacsony nyomású levegőmennyiséget jelenti, amely az Antarktisz felett óramutató járásával megegyező irányban kering.

Ez segített minimalizálni a sarki sztratoszferikus felhőképződést az alsóbb légrétegekben, ami azért fontos, mert ezek a felhők olyan klór- és brómkatalizátoros reakciókhoz vezetnek, amelyek lebontják az ózont. A kevesebb levegőben lévő ózon pedig nagyobb ózonlyukat eredményez. Az Arktisz felett egyébként hasonlók a körülmények, ezért van arrafelé kevesebb probléma az ózonréteg vékonyodásával.

Ez csak azért elkeserítő, mert a kutatók szerint az ózonréteg újravastagodása nem a környezetvédelmi törekvéseinknek köszönhető, hanem természetes jelenség, amely egy idő után ugyanúgy visszafordul majd, ahogyan javított a helyzeten.

Ózonlyuk jelentése

Sok helyen hallhatjuk az ózonlyuk szót, de mit is jelent valójában?

Az ózonlyuk az atmoszféra azon területe, ahol az ózonkoncentráció 220 Dobson-egység alatt van. Nem csak napjainkban okoz gondot az ózonlyuk léte, hiszen már a 90-es években is mértek extrém alacsony értékeket: például 1994-ben, amikor is 73 Dobson-egység volt az ózonkoncentráció.

Hogyan keletkezik és keletkezett az ózonlyuk? Az ózonlyuk létét Charles Fabry francia fizikus 1913-ban fedezte fel. Hogy jobban megértsük az ózonlyuk létének súlyosságát, érdemes megértenünk, hogyan is keletkezik.

Az oxigénhez hasonlóan az ózon is kölcsönhatásba kerül a fénnyel, azzal a különbséggel, hogy az ózon a szélesebb hullámhosszú sugárzást nyeli el, ezzel védve az emberekre és az élőlényekre ható káros sugárzásoktól, akár egy pajzs. Ezért is hallhatjuk úgy emlegetni, mint ózonpajzs. Ilyen káros sugárzás például az ultraibolya sugárzás is.

Az ózonlyuk kialakulása szoros kapcsolatban áll az emberi tevékenységekkel. A halogéntartalmú (klórt vagy brómot tartalmaznak) gázok kibocsátása nagyban hozzájárul az ózonlyuk növekedéséhez, ilyen például:

  • a kozmetikai és háztartási sprayk hajtógáza,
  • neoncsövekhez és hűtőberendezésekhez használt gázok,
  • habosító és fújóanyagok.

Mivel ezek bróm- és klórvegyületeket tartalmaznak, a légkörbe és a sztratoszférába jutva az ózonmolekulákat megbontják. A napsugárzás hatására a sarkvidéki jeges felhőkben található kis jégszemcsékhez tapadó bróm- és klórvegyületek együttesen reakcióba lépnek, és ezzel elpusztítják azt.

Kezdetben csak az Antarktisznál fedezték fel az ózonlyukat, mivel a Földön itt található a legalacsonyabb hőmérséklet, de az 1990-es években már az Északi sarknál is felfedezték ezt a pusztító jelenséget. Az éghajlatváltozás miatt nem csak a sarkkörön jelent gondot: a magas légköri örvénylés miatt egyre nagyobb területekre tolódik ki, és egyre nagyobb az érintett terület.

Miért ennyire veszélyes, hogy létezik az ózonlyuk?

Ahogy már említettük, az ózonréteg az emberre és az élőlényekre káros sugárzásokat nyeli el, az ózonlyuk területén viszont erre nem igazán képes. Ez azt jelenti, hogy sok olyan sugárzás lép a föld felszínére, amelynek valójában nem szabadna, és ezért később káros hatással lesz minden élő szervezetre.

Az ózonlyuk léte miatt az UV-B sugárzás erőssége világszerte a többszörösére nőtt. Az UV-B sugárzás az emberre azért veszélyes, mert bőrrákot, bőrbetegségeket okozhat, illetve a szemre is károsító hatással van. Emellett az immunrendszerre kedvezőtlenül hat.

Az embereken túl a tengeri élőlényeket is veszélyezteti, mivel az erős UV-B sugárzás a planktonok és puhatestűek szaporodására és fejlődésére is negatív hatással van – ezzel együtt pedig az összes tengeri élőlényre, megbontva az egészségesen működő tengeri táplálékláncot. Ez a tengeri ökoszisztéma felborulását jelentheti, amelynek következményei nem kiszámíthatók, mivel ez kihat a bolygó összes élőlényére.

Ezen okok miatt korlátozó intézkedéseket kellett hozni, így 1985-ben aláírták az ózonréteg védelméről szóló bécsi egyezményt. 1987-ben Montrealban megkötötték az ózonlyuk növeléséért felelős anyagok kibocsátásának csökkentéséről szóló jegyzőkönyvet. Ezután 1997-ben megpróbálták teljesen kivonni az ózoncsökkentő gázokat, és ennek köszönhetően a legfőbb ózoncsökkentő veszélyes anyagok használata 80%-kal csökkent.