Jelenlegi szén-dioxid-kibocsátás az Európai Unióban
Mindenhonnan halljuk, hogy a túlzott szén-dioxid-kibocsátás lassan megöli a bolygónkat. De azt tudjuk, hogy honnan kapja a földi légkör a káros anyagot?
Mindennek mekkora része természetes, mekkora része ember okozta kibocsátás? Összefoglalónkban ezt a témát járjuk körbe.
Honnan kerülhet szén-dioxid (CO2) a levegőbe?
Az ipari forradalom óta a szén-dioxid-kibocsátás – az emberi tevékenységek miatt – ugrásszerűen megnőtt. Az elmúlt hárommillió évben egyszer sem volt ilyen veszélyes koncentrációban jelen a szén-dioxid a levegőben, mint most.
Bár az emberi kibocsátás lényegesen kevesebb, mint amennyit a Föld természetes módon végez, az általunk a légkörbe juttatott károsanyag felborította a természetes egyensúlyt, és súlyos következményei lehetnek, ha nem teszünk ellene valamit. A bolygó pontosan annyi szén-dioxidot termel, mint amennyit el is nyel – ugyanez rólunk már nem mondható el.
Szén-dioxid-kibocsátás
A fosszilis tüzelőanyagok felé dől a mérleg nyelve. Az emberi szén-dioxid-kibocsátás 87 százaléka abból ered, hogy fosszilis tüzelőanyagokat égetünk, mint amilyen a szén, a földgáz vagy az olaj. A maradék eloszlik aközött, hogy kiirtjuk az erdőket és megváltoztatjuk a természetes táj képét.
2011-ben a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével 33,2 milliárd tonna szén-dioxidot termeltünk. Ez a tevékenység három fő részre osztható: a szén, a földgáz és az olaj feldolgozására. A szén a szén-dioxid-kibocsátás 43, az olaj 36, a földgáz pedig 20 százalékáért felelős.
A szén-dioxid előállítása
Minden egyes tonna szén elégetésével 2,5 tonna szén-dioxid kerül a levegőbe – ezzel a szén termeli a legtöbb káros anyagot a fosszilis tüzelőanyagok közül. A három legnagyobb gazdasági szektor, amely felhasználja fosszilis energiahordozókat az elektromos és hőszektor, a közlekedés és az ipar. Ezek közül az első kettő az, amely a globális szén-dioxid-kibocsátás közel egyharmadáért felelős.
Majdnem minden fejlett ország elektromosságának nagy részét fosszilis tüzelőanyagok elégetésével nyeri. Ez a szektor nagyrészt a szénfelhasználásra épít, ezért ennek van a legnagyobb ökológiai lábnyoma is. Az ipari, lakossági és kereskedelmi területek használják fel a villamosenergia 92 százalékát – ezek közül is az ipari szektor részesedése a legnagyobb, mert olyan folyamatokat visz véghez, amelyekhez hatalmas mennyiségű elektromosság szükséges.
A közlekedéssel is szennyezünk
Az áruk szállítása globálisan rengeteg szén-dioxid felszabadulásával jár: 2010-ben ez okozta a fosszilis tüzelőanyagokkal összefüggésben álló szén-dioxid-kibocsátás 22 százalékát. A közlekedés általában kőolajalapú üzemanyagokat használ. Az 1990-es évek óta a közlekedéssel kapcsolatos kibocsájtások ugrásszerűen megnőttek, 45 százalékkal két évtized alatt.
Az összes közlekedés kibocsátásának nagy részét a szárazföldi teszi ki, ami 72 százalékot jelent. A tengeri közlekedés 14 százalékban, a légi pedig 11 százalékban járul hozzá a szén-dioxid szennyezéshez.
Az ipari forradalom óta meg sem álltunk
Az ipar a harmadik legnagyobb felelőse a szén-dioxid-kibocsátásunknak, mintegy 20 százalékban írható a számlájára a környezetszennyezés ezen módja. Az ipari tevékenységek alatt főként a gépgyártást, az építőipart, a bányászatot és a mezőgazdaságot értjük. Közülük az első az, amely a leginkább számottevő és nem csak a szén-dioxid (CO2), de egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásáért is felelős. Az ipari tevékenységek közvetlenül használják fel a fosszilis energiahordozókat ahhoz, hogy nagy mennyiségű hőt termeljenek: a cementgyártáshoz például 1450 Celsius-fokra kell melegíteni a mészkövet.
Amit pedig kevesen tudnak: az ipari méretű állattenyésztés is a környezetszennyezés kategóriába sorolható, hiszen egyes állatok szervezete (mint például a tehenek vagy marhák) nagy mennyiségű metánt termel, ami erőteljesen hozzájárul az üvegházhatás kialakulásához.
Kiirtjuk a természetes szén-dioxid-elnyelőket
Érdemes még szót ejteni az erdőirtásról és a termőtalajok kiszipolyozásáról is – előbbi főként azért okoz gondot, mert a fák nagy szerepet játszanak a légkör megtisztításában. Ha a fákat elégetik, vagy rohadni hagyják a helyükön, ugyanúgy a légkör szén-dioxid-tartalmát dúsítják. Sőt, az erdőirtás abban is változást hoz, hogy a talajban hogyan tárolódik a szén-dioxid: mivel a kiirtott területek bomlása felborítja a föld kémiai egyensúlyát, maga a talaj is képes szén-dioxidot engedni a levegőbe.
Egyértelmű tehát, hogy ahol lehet, ott megborítjuk a természet egyensúlyát. Bár a bolygó is ereszt magából szén-dioxidot (többek között hatalmas mennyiségeket egy vulkánkitörés alkalmával), gondoskodik róla, hogy meg is tisztítsa tőle a légkört.
Mi vagyunk azok, akik csak a kibocsátást növeljük, és nem foglalkozunk a levegő tisztításával. Ezért olyan égető kérdés, hogy vajon sikerül-e betartani a párizsi klímaegyezményt, és csökkenteni az emberiség szén-dioxid-kibocsátásának mennyiségét.
Nem csupán a CO2-kibocsátás okoz gondot
Habár az üvegházhatású gázok minden eddiginél magasabb szinten vannak jelen a földi atmoszférában, és ezzel veszélyeztetik az ökorendszerek biztonságát, a folyamat megfordítására irányuló stratégia már készen áll. A terv szerint a gazdaságilag fejlett országoknak, többek között az Egyesült Államoknak és az Európai Unió tagállamainak, 2030-ig 50 százalékkal kell csökkenteniük a szén-dioxid-emissziót. A CO2-kibocsátás mellett egyéb üvegházhatású gázok is hozzájárulnak a globális felmelegedés problémájához.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC, Intergovernmental Panel on Climate Change) adatai szerint a földi légkörben az alábbi megoszlás szerint találhatók meg az üvegházhatású gázok:
- F-gázok: 2%
- Dinitrogén-oxid: 6%
- Metán: 16%
- Szén-dioxid: 76%
- Szén-dioxid-kibocsátás az Európai Unióban
Éves szén-dioxid-kibocsátás tagállamonként
Az Earth Systems Science adatai alapján Ázsia rendelkezik a legmagasabb CO2-kibocsátással globális összehasonlításban. Kétszer annyi szén-dioxidot bocsát a légkörbe, mint az Egyesült Államok, amely a második legnagyobb hozzájáruló.
Európában Németország generálja a legmagasabb szén-dioxid-kibocsátást, ezt követi az Egyesült Királyság, Lengyelország, Olaszország és Franciaország. A következő felsorolásban az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA, European Environment Agency) adatai alapján mutatjuk be a tagállamok éves CO2 emisszióját.
Teljes nettó kibocsátás a nemzetközi légi közlekedéssel együtt számítva (CO2 kilotonna):
- Ausztria: 73392
- Belgium: 109735
- Bulgária: 40001
- Ciprus: 8859
- Csehország: 126462
- Németország: 731226
- Dánia: 45839
- Észtország: 12926
- Spanyolország: 245671
- Finnország: 31355
- Franciaország: 387069
- Görögország: 72217
- Horvátország: 18616
- Magyarország: 56307
- Írország: 65830
- Olaszország: 352667
- Litvánia: 14939
- Luxemburg: 10378
- Lettország: 11286
- Málta: 2319
- Hollandia: 174554
- Lengyelország: 356423
- Portugália: 52372
- Románia: 77184
- Svédország: 7461
- Szlovénia: 11142
- Szlovákia: 28357
CO2-kibocsátás iparáganként
A jelenség mélyebb megértését szolgálhatja a CO2-kibocsátás iparágankénti vizsgálata. Az Európai Unióban az energiaellátás volt a szén-dioxid-kibocsátás fő forrása 2020-ban. Az energiaszektor a teljes kibocsátás több mint 30 %-ért felelt. Ezt követte a belföldi közlekedés 27 %-os részesedéssel.
A szén-dioxid-kibocsátás megoszlása az Európai Unióban (EU-27) 2020-ban, ágazatonként:
- Hulladék: 0,1 %
- Mezőgazdaság: 0,4 %
- Lakossági és kereskedelmi: 15,9 %
- Ipari: 23,5 %
- Energia: 30,1 %
- Belföldi szállítás: 27,1%
- Egyéb égés: 3 %
Milyen magas a magyar szén-dioxid-kibocsátás?
Ahhoz, hogy összehasonlítsuk az országok CO2-emisszióját, nem elég a teljes kibocsátást ismerni. Az egy főre jutó CO2-emisszió meghatározásához az alábbi képletet használják:
Egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás: teljes szén-dioxid-kibocsátás / lakosság lélekszáma
A Worldometer szerint Magyarországon az egy főre eső CO2-kibocsátás 5,23 tonnának felel meg. Hogy ez mennyire minősül magasnak? Az összehasonlítást segítik az alábbi értékek.
Az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás az alábbi országokban (tonna):
- Kína: 7,38
- USA: 15,52
- Oroszországban: 11,44
- Németországban: 9,44
A magasan iparosodott országokban nagyobb az egy főre jutó kibocsátás. Tehát a gazdagabb országok nagyobb mértékben járulnak hozzá a CO2-kibocsátáshoz.
Konklúzió
Az elérhető tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy az emberi eredetű tevékenységek jelentősen hozzájárulnak a klímaváltozáshoz. Érdemes a szennyezőbb fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj) helyett földgázt használni az emisszió csökkentéséhez. További alternatíva a megújuló energiaforrások használata. Az Európai Green Deal célja a nem megújuló energiaforrások további csökkentése a klímaválság megelőzése érdekében.
