Civilizációnk, sőt bolygónk teljes élővilága az energia köré épül. Elektromos eszközeink, járműveink, világításunk, sőt bizonyos értelemben még saját biológiai szervezetünk működését is energiaforrások biztosítják.
Ahhoz azonban, hogy fejlődésünket fenntartsuk, de bolygónkat ne tegyük lakhatatlanná, új megoldásokra van szükség. Az alábbiakban azt tekintjük át, miként jutottunk el idáig, és merre vezet az út az energiát illetően.
Mindent, amit magunk körül látunk, energia működtet. Legyen szó akár az általunk használt tárgyakról vagy a minket körülvevő élőlényekről. Ha csupán az állatvilágra gondolunk: ahhoz, hogy az egyes állatfajok egyedei lélegezni, mozogni, enni és inni tudjanak, energiát kell felhasználniuk, majd az energia segítségével megszerzett erőforrásokat később ismét energiává kell alakítaniuk annak érdekében, hogy még több erőforrást tudjanak szerezni.
Nincs ez másképp az ember esetében sem, de a modern tudomány, technológia és civilizáció segítségével sikeresen elértük azt, hogy fajunk ne csak a saját teste által leadható energiát tudja hasznosítani, hanem akár jóval többet is annál.
De hogyan jutottunk el idáig, miből és hogyan nyert energiát az ember a történelem során? Ahogy az látható lesz, az út lassú volt és rögös. A jövő pedig nem tűnik könnyebbnek, de ha elég innovatívak vagyunk, akkor sokkal fenntarthatóbb, élhetőbb és természetesebb bolygóvá tudjuk alakítani a Földet.
Az emberiség eleinte nem támaszkodhatott másra, csupán önmaga fizikai erejére. Ez mai viszonylatban nézve rendkívül kevés energiának számít, hiszen még a legegyszerűbb háztartási gépeink működtetéséhez sem lenne elegendő.
Az első komolyabb szintlépést a mezőgazdasági forradalom hozta el, amikor is az emberek felhagytak a vadászó és gyűjtögető életmóddal, és letelepedtek. Innentől kezdve a néhány tíz főt számláló hordák farmokká, falvakká, városokká, majd végül országokká nőttek, de ami az energia szempontjából még fontosabb: háziállatok tartásába kezdtek.
A háziállatok jóval nagyobb fizikai erővel és állóképességgel rendelkeznek, mint az emberek. Később az ember arra is rájött, hogy nem csupán az élőlényeket, hanem az élettelen energiaforrásokat is fel lehet használni, csupán megfelelő eszközt kell hozzá találni, gondoljunk csak például a hajóvitorlára és a szélre. Nem csoda, hogy az ókor a hajózás egyik virágkora volt.
Az energiafelhasználást illetően a következő korszakot a vízimalmok és szélkerekek jelentették.
Ezt követte az újkor, aminek leglényegesebb állomása az ipari forradalom volt. Ennek a termékeny időszaknak köszönhetjük a gőzgépet, a gőzturbinát, majd a jóval utánuk feltalált, de mindmáig használt belsőégésű motort is.
Ezzel pedig el is érkeztünk a jelenbe: napjainkban főként fosszilis energiaforrások égetésével nyerünk energiát, amelyek az alábbi erőforrásokat jelentik:
Bár előállításuk, szállításuk és felhasználásuk egyre egyszerűbbé és kényelmesebbé vált az idő előrehaladtával, sajnos problémát okoz, hogy nem megújuló energiaforrásokról lévén szó, fogyóban vannak: hozzávetőlegesen 50 évre elegendő készlet áll belőlük rendelkezésre.
A jövőt éppen ezért nagy valószínűséggel a megújuló energiaforrások jelentik majd, mint például:
Noha utóbbiak kétségtelenül fenntarthatóbb, tisztább és természetesebb bolygót tesznek majd lehetővé, számtalan akadály áll még előttünk ahhoz, hogy ugyanolyan hatékonyan tudjuk őket használni, mint a fosszilis erőforrásokat.
A bevezetésben feltett kérdésre válaszolva tehát: a jövő jó eséllyel ezen akadályok leküzdéséről és a fenntarthatóság eléréséről szól majd, és ennélfogva igen bizonytalan. Ami biztos: az energia mindig is az emberiség (és az egész élővilág) egyik legfontosabb kincse lesz.
Az egész modern civilizáció az energia köré épül. Arra a kérdésre, hogy miből és hogyan nyert energiát az ember a történelem során, komplex választ tudunk csak adni, hiszen minden kor más-más energiafelhasználási módot tett elérhetővé.
Ahhoz azonban, hogy ismét szintet léphessünk, globális összefogásra és innovációra van szükség, valamint arra, hogy ne démonizáljuk az elavultabb vagy kevésbé hatékony erőforrásokat. A fosszilis erőforrások ugyanis rendkívül fontosak, ezért nem az a megoldás, hogy egyik pillanatról a másikra megváljunk tőlük – sokkal inkább az, hogy a segítségükkel gördülékenyebbé tegyük a váltást.
Arról pedig, hogy ez miként valósul meg, hol tartunk jelenleg, és milyen veszélyek fenyegetnek minket a folyamat során, a MET fYOUture rovatában írunk részletesebben!
